A tárgyak őrangyala

Megint megállapítottam, mennyire nélkülözik a tárgyak azt a Kriszből sugárzó nemtudommit, ami működésben tartotta őket. Ugyanis az este megpurcant a szemüvegem, lejött a bal füle. Kiderült, hogy a szemüveg viselése közvetlen hatással van a légzésre, mert amikor az optikus megmondta, hogy az új keret tizenkétezer forint, hát nem nagyon kaptam levegőt. De nem tok micsinálni, kell a szemüge, majd varázsolunk megint. Krisztől megtanultam pénzt varázsolni, nagyon egyszerű művelet, az egyik helyről átteszem a másik helyre, az egyik helyre meg igyekszem nem nézni.
  De nem ezt akartam mondani, hanem hogy különleges viszonyban volt a tárgyakkal. Rengeteg használati tárgyunknak nevet adott és egyéniségekként kezelte őket. Talán a mosógép az egyik legrégebbi, Tominak hívják, a mikrosütőt Mikrobinak, s még vannak sokan.
  Mármost amikor már nagyon beteg volt, elromlott a szobánk ablakán a redőny. Működött, de csattogott mozgás közben. Elromlott az elektromos kapunyitó is, nem lehetett távirányítással nyitni a kaput. Ahogy Krisz meghalt, elromlott az elektromos szeletelőnk is, azt rendbe se lehetett hozni, vettünk egyet használtan. A redőnyt és a kaput rendbe lehetett hozni. Aztán most, ugye, lejött a szememnek a bal füle, pedig soha semmi baj nem volt vele.
  Jó lenne, ha továbbra is őrizné a tárgyakat, mert ez így elég költséges…
  

»»»»»»