E heti írásjegyünkből származik a világon a legismertebb kínai szó: az, hogy Kína. Amint korábban láttuk, a Kínát jelentő írásjegy a közép jelével azonos, nem pedig az, amelyiket most kitettem a jobb oldali táblácskán. De ez is szerepelt már blogkönyvemben, az írás történeténél, amikor Qín Shǐ Huáng császárt említettem. Ez tehát Kína első császárának neve, éspedig családneve, mert a kínaiak (akárcsak a koreaiak, a japánok és a magyarok) a családnevet teszik előre.
A Qín dinasztia Kr. e. 255 és 206 között uralkodott, és a dinasztiaalapító, Qín Shǐ Huáng volt Kína első császára. A név jelentése Rizs, de ez nem hangzik elég előkelően, ezért a címben megtoldottam egy nemesi ipszilonnal.
Nézzük az írásjegy felépítését. Alsó része gabonát ábrázol, ami Kínában természetesen elsősorban a rizs. Felső része a „rizst őrölni” jelentésű ige, ami három részből tevődik össze: kezek tartanak mozsártörőt egy mozsár fölött.
Ez tehát egy mezőgazdász eredetű dinasztia. A Qín nevet a legtöbb nyelv Csinnek hallja (ha érdekli az olvasót, a pīnyīnbeli q betű IPA-átírása [tɕʰ]), így a név az angolban és a spanyolban is China, épp csak ezt az angolok csájnának, a spanyolok csínának ejtik. A franciában már Chine (sin) a név, mert a ch-t vették alapul, és az őnáluk s. A németeknél a ch-t k-nak ejtik, így lett China (kina), amit a magyar is átvett.
Ha már itt vagyunk, olvassuk végig a dinasztiaalapító császár nevét. A második írásjel a és az öröm vagy boldogság összetétele, azt jelenti: kezdet, elkezdődni; némileg sikamlós módon fejezi ki mondandóját, különösen ha tudjuk, hogy a jele egy örömében felsóhajtó szájat ábrázol. Kétségtelen, hogy ha nő van jelen és felsóhajtunk örömünkben, akkor elkezdődhetik valami.
A harmadik írásjegy a császárt jelenti, két olyan jelből tevődik össze, amiket már láttunk: önmaga és király. Qín Shǐ Huáng tehát azt jelenti: a Rizskezdet császára. Magyarra Csin Si-huang, esetleg Csin Si-huangti formában szoktuk átírni. Ez utóbbiban a jel van, ami szintén császárt jelent.
A kínai szeret két rokonértelmű-szinonim szót-kifejezést használni-említeni egymás után-mögött, mert kevesebb mint 1500 különböző szótaggal gazdálkodhat, és huáng akármit jelenthet. Egész pontosan 13 írásjegy van, aminek huáng a kiejtése, nem mindegy, hogy nádat vagy császárt akarunk-e mondani.