Megjöttünk
Igen, megjöttünk.
Izraelben voltunk a gyerekeknél. Sokat sétáltunk, voltunk Old Jafon, Tel avivban, Ein Hasofetben és természetesen Nes Harimban is. Ha valaki olvassa és érdekli valamelyik település, kérdezzen. Órákig mesélek neki majd.
A lányokkal nagyon jó érzés volt összebújni, ölelkezni. Köszönet Zsuzsinak is meg Szonjának is az erő feletti segítséget. De a legnagyobb produkció Elior volt. Csoda egy kölyök. Egész nap megállás nélkül főz, takarít, dolgozgat a pécén, a telefonon és természetesen eszik, eszik, eszik… Leginkább a Nana reggeli tejszínhabos kávéja ízlett neki. Minden reggel együtt kávézgatott a nagymamával. Ha lemaradt valahogy, ritkán esett meg, azonnal követelte amint meglátta a bögrét.
Amikor előszedte a fazekakat, hogy főzzön valamit, naponta háromszor kábé, rendületlenül kereste a fakanalat. Ha mindet elcsaklizta már akkor elővette a furcsa mozdulatot, széttárta kezeit és kérdezte is: há? (Ezt leírni nem is lehet. Hallani kellene azt a hangsúlyt!)
Találkoztunk régi és új barátokkal is. Kedvesek, érdeklődők voltak. Jó társaság.
Rövidnek tűnik ma már az idő amit ott tölthettünk.
Legközelebb hosszabb időre megyünk. Talán lesz belőle három-négy hónap is. (Ezt csak Zsuzsi ijesztgetésére írom)
Megint a feltöltődött lélek. Aztán, ha kell, megint megyünk. Vagy jönnek a gyerekek.
És a búcsú:
