Születésnapomra
Ma nagyon sok, kellemes meglepetés ért.
Olyanoktól kaptam üdvözletet, akiktől nem is vártam. Olyanok köszöntöttek, akikről nem is gondoltam, hogy egyáltalán eszükbe is juthatok.
Volt olyan, aki a neten köszöntött. Modern világ, ez a legegyszerűbb. A gép jelzi, hogy ma jeles nap van és akkor kötelességtudóan (is) indul az áradat. Persze, és tudom, ők vannak többségben, szívből és nem kötelességből küldtek mosolyt, ölelést.
Aztán ott is köszöntött valaki, ahol nem is számítottam, számíthattam. Egy klubban jártam, politikai beszélgetés, előadás. Vers, zene, beszélgetések. A legvégén a nagy kedvenc a Bródy!
Kifelé, már a ruhatár után valaki nagyon csápol, legyezget, integet. A félhomályban mindenki félreáll és elém zuhan egy kedves kis ismerős. Nyakamba kapaszkodik és kapom a puszikat. Nagyon váratlan, de nagyon jól esik.
De a legörökebb gratuláció, amit ide is teszek, a legmelegebb, a legmegkönnyeztetőbb.
Mert Ibi néni, örök szeretet. Hatvankettő környékén volt a tanárom. Érdekes, de ő maradt meg bennem szinte egyedül a sok tanítóm közül. Talán nem véletlen. Emlékem szerint már akkor is szerettük egymást. Én úgy éreztem, úgy gondoltam legalábbis. Nekem példa és minden ami egy tanítóról eszembe juthat.
Persze voltak, vannak közös gyökereink. Ez is számít. És ma is hasonló a gondolkodásunk. A világról, az országról. Rólunk, rólatok. Köszönöm.
“Drágám a mai szép napon, harcos szép gondolataid további átadását kívánom, valamint hogy szép göndör hajadat továbbra is megsimogathassam alkalomadtán. Ölellek.”
Mindenkinek köszönöm, hogy gondolt rám, hogy szeret.
Én is szeretlek benneteket.