Ide lehet írni minden olyasmit, ami olyan oldalra vonatkozik, ahol nincs mód hozzászólni, vagy nem kapcsolatos egyetlen konkrét oldallal sem. Beszkennelt könyvet itt se kérjetek, mert a szerzői jog tiltja.
Szélsőséges hozzászólásokat nem fogadunk.
Discussion
Kedves Uram!
A Google hozott az oldalára "A család tanácsadója" című könyvre kerestem rá. Remek, letölthető, gondolná az ember... De nem...
Felvetődik bennem a nagy kérdés, akkor valaki miért dicsekszik vele, hogy leszkenneltem. És meg van.. Olyan ez mint az az ember aki kiteszi a netre 873 Coca Cola kupakom van 2016-évből... Értelme nincs. El nem adja, oda nem adja, csak dicsekszik. Ezért kár volt ennyit dolgozni vele. Legalább is a weblappal. Inkább írt volna egy szösszenetet a vasutak építéséről... Vagy bármi értelmesről.
https://www.youtube.com/watch?v=PbaD2-2Ktwc&t=22s
https://www.youtube.com/results?search_query=plasser
https://www.youtube.com/watch?v=jCYMa9hQQMA
https://www.youtube.com/results?q=tie+railroad&sp=SADqAwA%253D
"Beszkennelt könyvet itt se kérjetek, mert a szerzői jog tiltja." A szkennelés is duplikáció...
A szerző halála után 70-év elteltével szabad a könyv... Ezek szerint a könyvtárból se lehet másolatot kérni.. 
További jó munkát!
Azért dicsekszem vele, mert megtettem. Azért nem dicsekszem a Mont Blanc megmászásával, mert azt viszont nem tettem meg. Egyébként megesett már, hogy valaki hasonlóképpen talált rá egy könyvre, mint Ön, de kiadó volt, aki rendezte a könyv jogi helyzetét, hogy kiadhassa újra. Én pedig pénzt kerestem ezzel. Olyat nem mondtam, hogy nem adom el. Jogtiszta helyzetben, amikor megtehetem, természetesen megteszem.
Nem tudom, hogy A család tanácsadója szerzői mikor haltak meg, és nem tudok utánajárni ennek. De örömmel fölteszem a könyvet, ezt vagy amelyiket csak kéri – amennyiben Ön vállalja a pereskedést és a fizetést, ha valamelyik jogtulajdonosnak ez nem tetszik.
A kettő egyébként nem zárja ki egymást, a vasutak építéséről – vagy bármi értelmesről – szkennelés közben is lehet írni. És nemegyszer meg is tettem. Történetesen a vasutak építéséről még nem írtam, bár az első videóját már láttam és tetszett, de ha bármi értelmesről már írtam, van esély, hogy egy-egy részletét szkennelés közben.
Kedves Attila :)
Csak boldog névnapot szeretnék kívánni Neked.
Üdvözlettel:
Szilvi
:) Köszi.
1 hétig tört a frász (körkörösen, cikk-cakkban, meg ahogy még éppen eszébe jutott) a "blog megszűnt" üzenet láttán. A pánik is rendesen kerülgetett, azzal riogatva, hogy megszűnik az egyik heti betevő emberi hang forrásom. Aztán ma reggel végre megint az ismerős felület fogadott: a blog működik!
Tudom: az idióták ellen nincs orvosság, és az ember néha annyira beelegel tőlük, hogy minden kapcsolatot megszakít a külvilággal. (Ennek egyik legszemléletesebb leírását Lázár Ervin követte el: a Berzsián és Didekiből a "Berzsián a költő szakít az emberiséggel" című fejezetben.) Remélem, nem egyhamar ijeszt meg minket, írásait újra és újra le-, ki-, be-, fel-, meg- és még ki-tudja-hányféle-módon olvasó rajongóit, egy újabb, hasonló eltűnéssel.
Bár lettül valószínűleg soha nem fogok megtanulni (egyelőre beérem a francia és angol nyelvtudásommal, plusz pár német és orosz szóval), de élvezet volt az ezzel kapcsolatos tapasztalatait olvasni, a beágyazott zenei videókat hallgatni. Vagy mondjuk a Ninda születéséhez kapcsolódó alkotási nehézségeket, felmerülő gondolatokat bemutató írásokat. A saját életéből bemutatott villanásokat - ezekkel is tágítva a világképünket, látásmódunkat.
És akkor a novellákról, regényekről még nem is beszéltem. Amikor már megint pocsék(nak tűnik) körülöttem a világ, sürgősen előkapom a gyűjteményt és már csak annyit kérdezek magamtól: mihez, kihez lenne ma inkább kedvem? Sophie? A medvebocsok? Míla? Angari és Mira? Sara és Sara? Jane a kadétokkal? Vagy éppen az egérkék? Hiába tudom már elvileg kívülről mindegyikük összes kalandját, soha nem tudom megunni és oly' jó újra meg újra elolvasni őket, hallani róluk!
Remélem, a betűk még sokáig Önnel lesznek, hogy emberi hangon szívből szóló, szívből jövő írásokat olvashassunk még annál is tovább!
Köszönöm mindazt, amit eddig kaptam-kaptunk Öntől mi, olvasói!
Sose lehet tudni egyébként. Negyvenöt éves koromban, ha valaki közli velem, hogy egy év múlva mi lesz, néztem volna rá, mint a vert malac: Én? Lettül?