TEPrev - 9.

Na, akkor egy kis visszavetés, nehogy azt higgyem már fenékig tejfel itten mán minden! (Jé, szoktam, ha elszállok, vagy pipa vagy nagyon feldobott vagyok, így írni, de most kifejezetten Kelly hatását érzem, hisz MisFitsFan lettem az utóbbi napokban…


(Kelly INNEN és az oldal tele mfgifekkel, érdemes megnézni, már aki értékeli...:)

..hehe… sajna ez az idõszakos búcsú közeledtét is jelzi, hiszen míg haza nem megyek –vagy stabil háló közelébe-, nem jutok hozzá a maradék részekhez…)
Szóval, azért ez nem mennyország, valljuk be. Annál is inkább, hogy mennyország egy mese, így mondhattam volna Kánaánt vagy Tündérországot vagy akármi más hasonlatosságot is, mert éjjel megvolt a jelen TOP1 eseménysorozata.
Melynek fontos része a vártan –akár programozottnak is tekinthetõ, de ez nem az idejét, de a biztos jelenlétét mindenképpen jelzi- jelentkezõ de mégsem várt fájdalom…. Igen, bakker, igen, a balcsípõmben. Most mûtötték, nagy mûtét volt, szana meg szétcibáltak ott mindent, de eddig –igaz meglepetésre- nem fájt, most meg de.
Persze annyira sem, mint az utóbbi félévben a mûtét elõtt, de mégis. Szóval, ma pihi van. Nem mintha különben követ törnék… de ma tudatosan pihizem… reggeli elõtt a fél 6-os felkelés után még rögvest, ennek szellemében szundítottam is egyet pluszban…
De visszatérve az éjszakához.
Ez egy háromágyas kis, itt nagyon is VIP szintû kórterem. Két rövidebb falán hatalmas ablakok, melyek alatt egy-egy ágy –egyik az enyém, tehát kilátok és ez nagyon tetszik-, egyik hosszanti oldalon pedig a szekrények, asztal, plusz mutatóban egy szék, fürdõszoba- és kijárati ajtó vannak. Nos, a fürdõszoba itt nagy kincs, ahogy azt MÁR MONDTAM elsõ éjszakám kapcsán, ugye-, és ez az ajtó úgy nyikorog, hogy azt nem tudom kellõen nyomatékosan ecsetelni. Itt a nénik –a két szobatársam, mindketten nyolciksz felett-, már kenték tusfürdõvel, kézkrémmel, de ez természetesen semmit nem ér, hiszen az ajtó –lévén egy méter széles, meg különben is- amíg nem emelkedik el a zsanérokról, addig nem hagyja magát, hiszen a kívülrõl, mégoly igyekezettel odataknyolt nem megfelelõ anyag semmit sem ér. Én nem izgatom magam, mert nem görgetem magam elõtt az általam nem befolyásolható dolgokat, mint mérgelõdési allapilléreket, de a nénik mindent megtesznek. Fõleg az egyik.
Éjjel a legújabb az volt, hogy kimegy slozira –az ágyamból pont oda lehet látni, amennyiben nyitva a fürdõajtó-, nem kapcsolja fel a villanyt –így nem megy benn a ventilátor, hisz ablaka nincs a helyiségnek, így ez van helyette kitalálva-, oldalról leül, így a lába gyakorlatilag a nyitott ajtón lóg ki. Bocsánat, de az éj viszonylagos kórházi csendjében minden részletet pontosan hallani a történésekbõl, sõt, néha a lábával megtaszajtja a kitárt, de nem egy helyben maradó ajtót, így annak nyígása is teljes erõvel s szabadon szárnyal a visszahangzásra kiváló óriás belmagasságú –amúgy kis alapterületû- teremben. Majd elmegy a mosdóig, ott kezet mos, mely járókerettel, kapaszkodó nélkül, mely itt nem divat, ugye, nem egyszerû mutatvány, majd kifelé jövet lehúzza a wc-t, közben az ajtó ismét újabb versszakokat mesél a történetébõl, de nem csukja be, hanem egy széket odacibál, melybõl van kettõ is a fürdõben –amik fürdõszéknek tökéletesen használhatatlanok ráadásul alacsonyak, így még fogmosáshoz sem jók, de ott laknak…- s kitámasztja azt. Járókeretével elcsattog a bejáratig, kiáll a folyosóhoz, és a kinti villanyt felkapcsolja, tehát a teljes folyosón, perceken át –lehet, hogy csak 5” volt, de nekem félórának tûnt- stíröli az óráját, majd folyosóvillany leó, visszacsatt ágyához, és s éjjeliszekrény pakolás, teaöntés miegymás… és ez tegnap éjjel három alkalommal.

Aszittem megzakkanok… de tudom, ez egy kórház. Nincs ezzel baj, de most ettõl az éjszakától reggel óta fáj a balcsípõm. Nem nagyon, épp csak annyira, hogy bevettem az amúgy is kiírt, csak nem szedett, fájdalomcsillapítóm. Most jön mindjárt a tornász és megabalygat.

És még csak reggel fél 10 van.

teprev_9