TEPrev - 53.

Hogy meglett este a vizsgálatkérõ lapom, így reggel –mikor negyed 8-kor- behozta a reggelimet A_FERI-, megkérdeztem, hogy hogy lehet bejutni a rtg-rendelõbe, mert ott még sosem voltam, s torna után, mely 7:30-kor kezdõdik, pont odaérek idõre, de nem tudom, mi a rendje itt ennek. Kikapta kezembõl a lapot, elment a cél felé, én odaálltam a tornaverem ajtaja elé és vártam. Cilit is meg A_FERIt is. Utóbbi jött elõbb, hogy mondván: legkorábban háromnegyed nyolckor tudnak fogadni, vagy torna után.
Oké.
Jött Cili, elmondtam neki mi a stájsz, õ meg azt, hogy most vagy soha, hiszen ma nem fog ráérni egy percre sem késõbb, múlt héten cs-p szabin volt, holnap meg Semmelweis nap, így az is kiesik, tehát torna, aztán 8:00 –ahogy ki is van írva végre- röntgen.
Bementem, 50 ebbõl, harminc abból, erõs minden, semmi nem fáj, de sokkal erõsebbnek kell lennie.
Épp végeztünk, mikor mint egy fúria –nem túlzok- ront be a tornaverembe a –mármegintágyatakarcserélni- nõvér, ezzel: „Hogy akar így hazamenni? Mit keres itt? A röntgenbõl telefonáltak, hogy ott kellene lennie!” … édes mosoly elõ „8:00-ra vagyok kiírva, s most –ránéztem az órámra, mely egy kicsit siet- 7:53 van, tehát pontosan megjelenek a vizsgálaton. Ja, és miért nem kaptam meg tegnap napközben a lapot?”
Erre a válasz: „Na, menjen!”
Hmmm…
Átmentem a röntgenbe –ami itt egy kanyart leszámítva a szomszéd helyiség-, de kiírva nincs semmi –ezért kértem meg A_FERIt, hogy kérdezze meg mi van, de mint látszik, nem kellett volna- és ahogy kopogtam volna, nyílt az ajtó, s jön ki az asszisztens. Rögtön mondtam neki, hogy nem én kavartam, itt vagyok idõre, tornám volt, kiderült, A_FERI azt az infót adta neki, hogy 8ra kell mennem valahová, ezért szeretnék korábban bejutni oda. De így, hogy pontosan érkeztem, minden rendben.
Rákérdeztem a filmre, azt mondta ezt az orvossal kell megbeszélni, õ csak elõhív, miegymás. Oké.

………………………………………..

Itt a helyemen aztán egyszer bejött A_FERI s kérdeztem tõle ezt. Azt mondta, „Jaj, bocs, én így értettem!”…. ühüm. Oké ez, úgyis megyek haza, csak így tovább. :)

...............................................................

Vártuk a vizitet, de milyen érdekes, ma sem volt… vagyis valami olyasmi talán, hiszen két doktornõ bejött, betolták a kórlapos kocsit is, majd az egyik beteget –akihez egyenesen odamentek s rá sem néztek másra- leoltották, mert elfelejtette, hogy a cipõje miatt hová kellene mennie, aztán testületileg kivonultak.
Mi, többiek –jelenleg az ötágyas szobában négyen vagyunk, tehát mi, többiek, hárman- csak néztünk, mindegyikünknek van folyamatban orvossal intézendõ dolgunk, s ígéretünk, hogy majd a viziten információt kapunk, csak ültünk és néztünk.

Annyit sikerült kinyomoznom, hogy talán lesz valami tím (team… ülõvizit), ahol talán vagy ma vagy soha végre megnézik a felvételem s megtörténik annak a kiértékelése. Semmit nem számít már, de itt kérem rend van, tehát anélkül ugye haza nem mehetek. (Dehogynem.)

Ha eddig senkit nem érdekelt, hogy mennyire van összetörve a csontvázam, akkor most már csak kérem azt a retkes pöcsétet és itt sem vagyok.

Elmentem fizikóra, de nem kapok már kezelést –mert ugye itt rend van csak elfelejtettek tájékoztatni errõl-, majd nyak- és válltorna, aztán visszajöttem ide.

Holnap ünneplik magukat az intézet dolgozói, így nem lesz itt semmi. Aztán megyek haza. A texos bevásárlást leadtam, csütörtökön oda is ér. Helyes.

teprev_53