TEPrev - 4-5

4.

Éjféltõl nem ehettem-ihattam, s hajnalban -6kor- jött is a nõvér nyugtatóval, melyet ha ideért a mûtõsfiú, kellett bevennem, katéterrel, infúzióval. S mire ezeket elrendezte már itt is voltak értem, tehát azonnal indultam is. Az elõkészítõben még senki nem volt, mûtõsfiú befáslizta a lábam, aztán megkaptam a szurit a gerincembe, visszafektettek és vártam. Nem sokat kellett, mert már vittek is.
A mûtétre most annyira sem emlékszem, mint augusztusból, teljesen kába voltam, valami rémlik, mintha fáznék, de semmi más. Aztán visszahoztak ide, kaptam infúziót, lórúgás fájdalomcsillapítót, Tanár úr megnézett, és Bertával beszélgettem.
Már amennyire képes voltam a kommunikációra.
Hozott nekem vizet meg rétest és elrendezte a dolgaimat itt, mielõtt elment. A nap további részét átaludtam.
Éjjel aztán volt egy kis hirig, mert injekció és tabletta hegyek, meg vér meg infúzió (kétszer error lett a vérnyomásom, tehát nagyon köszönöm a sok-sok fáradságát nem kímélõnek, hogy adott nekem vért!!! nagy szükségem volt rá, tényleg kicsit hentes dolog volt kiszabadítani a vápát...)



5.

Ma reggel is meglátogatott Tanár úr és megkérdeztem, hogy miért van elzsibbadva  a térdem és a combom belsõ oldala, elmondta, hogy egy ideget valószínûleg a feltárásnál kicsit megbolygattak, de ez el fog múlni.
És amire eddig senkinél –nõvérek is nézték, ügyeletes orvosok is- nem kérdeztem rá, az a végtaghossz különbség, erre most õ reflektált „önszántából”.
Nos, a platformtalt megmaradt. De ez nem baj, ahogy neki is mondtam, és a többi? A fájdalom?
Hát, jóval beljebb lehetett s kellett tekerni a vápát, sõt, új vájatot is kellett neki kialakítani, de így már tökéletesen a helyén van, már nem tud nyomni semmit. Bízzunk a legjobbakban!
Ma bõven elég az eddigi két Tramadol, tehát kijelenthetem: nem fájok!!!

Oké, én bízom… ma kettõ körül ültetnek ki és állítanak fel elõször, vagyis sínen vagyok. 

teprev_45