TEPrev - 12.

A napokban, tehát igazán nem ma, hanem egy-két napja már, elkezdtem fájni. Lapítottam, mint sz a fûben, egyrészt mert nem vagyok hajlandó elrontani az eufóriám, az általam fennen hangon sikeresnek hirdetett mûtét feletti elégedettségemben, másrészt nem úgy fáj, mint annak „kellene” –lósz kellene, hanem amint az sztenderd vagy mi a retek, na-, úgyhogy inkább csak mintegy kívülállóként –bakker MisFits, ugye… hüpp- elemeztem a történéseket.
S ma reggelre, vagy még éjjel volt? tudja a retek, szóval rájöttem, így, (mûtét után) nyolcadik naposan bizony teljesen reális, hogy húzódik a varrat és ezt érzem én egyre fokozódó erõsséggel egy ideje.
Minden reggel idejön Tanár úr, és megkérdezi hogy vagyok. Azt mondta mutat majd röntgent, hogy lássam a vápám helyre kerülésének tényét, és ma arra is rákérdeztem, hogy mikor lesz varratszedés, mert ugye, nem visznek varratokkal Visegrádra??
Nos, kellett nekem belekérdezni megen a lecsóba, hogy maradjak a megszokott képzavaraimnál, ugye…
Emígyen hangzott a válasz:
- Csütörtökön reggel, mielõtt a betegszállító elviszi, mert olyan kacifántos varrat lett, hogy annak a kiszedését nem bízom másra, én is jelen akarok lenni a varratszedésnél!
Okosan néztem s ismét próbáltam iciri-piciri lenni az ágyba benne…. s folytatta:
- Tovafutó varrat, de az is három részletben, közbe-közbe egy-egy jókora csomóval. Nem lesz egyszerû kiszedni.

Öööö…. nem lesz egyszerû KISZEDNI??? Nem lesz egyszerû TUDNI RÓLA, hogy a nem_egyszerû kiszedési procedúra éppen zajlik… bakker… hogy én nem tudok semmit, de semmit egyszerûen, szimplán megjátszani…
Persze ez a pesszimista olvasata ennek, az optimista, vagy talematikus: én mindent, de mindent megpörgetek kicsit, hogy ne fulladjon unalomba az amúgy eseménytelen életmaradékom.
Ugye?



Bakker.

/Varratszedõ mütymütyök ehun laknak, e/

teprev_12