Te mit tennél? - avagy, a tehetetlen többség

Elfáradtam. Most jelzem, hogy ne sikkadjon el és holnap, mikor magamhoz térek, valóban lejegyzeteljem a történteket, tapasztalkatokat.


TÁMOP-5.5.5/08/1 A diszkrimináció elleni küzdelem és társadalmi szemléletformálás és hatósági munka erõsítése
"Közös terek - média mindenkinek"
Egyenlõ Bánásmód Hatóság 4. workshop

Tehát most csak amolyan emlékeztetõnek, magamnak, sorkiemelõként, két videó, melyek szóba kerültek a rendezvényen, s amik a Te mit tennél? Közmûvelõdési Egyesület munkáját dícsérik.

Mikor ma levetítették ezt nekünk, rákérdeztem, mert nem bírtam ki -s bár több kérdés is elõtolult bennem, no meg némi kis, hogy finom legyek méltatlankodás-, hogy  a csoki a végén a dramaturgia része vagy spontán jelenet?
De a hangos, markáns, karizmatikus véleménynyilvánítás hezitálókat feljogosító és keménnyé, hideggé, igazságtalanná tevõ vezérelvvé válhat. Itt kicsiben.
És itt-ott nagyban is... de ezt csak csendesen dünnyögöm így fáradtan...


..........................................
Egy megjegyzés még az elsõhöz, csak a szerkesztõ megint nem azt teszi, amit én kérek... tehát:
A nagy hang feljogosítja a többit is, hogy kimondja? Ha egy csoportot elég hangosan ellenségnek kiáltunk ki, elõbb-utóbb a hangerõ miatt, az állítás igazsággá nemesül?

Igen, látom, mi történik. Csak költõi kérdés volt.

........................

S a csoki spontán jelenet. És ez egyszerûen óriási. Nekem azt jelenti, van remény, mégiscsak vannak emberek a humanoidok között.

te_mit_tennel_avagy_a_tehetetlen_tobbseg