Megfáradtan hazaértem ma, s itt pihegtem már, mikor a Comedy Central-on naná, A nevem Earl-t néztem.
S elhangzott egy rövidke párbeszéd, amirõl azt gondolom, hogy muszáj elhelyeznem itt,a apadomon.
Egyszerûen annyira bizarr, csillogóan randys-earlös, hogy nem hagyhatom megörökítés nélkül (persze tudom, mi ez a filszalaghoz... digijelhez... képest, de nekem mindenképpen ez a pad AZ...)
Emlékeztetõül, errõl van szó, s a legeleje a lényeg, de én ott ragadok minden alkalommal. (Megjegyzem, Earl és a karma esszenciáját már Witner Mária kapcsán is bemutattam, hiszen illene már meghalnia, ugye...)
Tehát õk azok:
S a mai gyöngyszem:
- Éhes vagyok -mondá Earl.
- Én is. Az egész napot azzal töltöttem, hogy a szellõzõbõl megpróbáltam kipiszkálni egy mogyorót. De kiderült, hogy egy moly volt.
- És milyen volt?
- Száraz.
← A herceg beteg | A tanulság de érdekes: felfordulni nem érdemes! → |