Szabadság

Persze csak egy szelete ennek, pontosabban egy szegmense leképezve az én életemre, melynek így, ebben legalább olyan magasztos jelentõsége van, mint a szó önálló tartalmának. És hogy ehhez én hozzáférjek, kérnem kell.
De rögvest pontosítok is, elõbb jegyzem az utat s az okot, ami idevezetett.
Az út hosszú, és leginkább lejtõkkel teli, ami után a hullámvasúton emelkedõnek kell következnie, ám én többnyire úgy érzem, csak pillanatnyi fellélegzések vannak, amikrõl rendre kiderül, hogy csak mézesmadzagszerû eltévelyedések, ám ez nem panasz, csak állapotjellemzés.
Csak címszavakban a helyzet, idõben s a lehetõségeim függvényében.
- 2001.11.18.: B., egy hét kóma, közben három halál –melyek alatt az oxigénhiány miatti egyre nagyobb területfoglalás az agyszövetben-, három hónap amnézia. Mindkét csípõcsont törése –bal három helyen, jobb ezer mikroszkopikus darabra robbanva s magába ékelve a combcsontot-, mindkét térd komplett szalagszakadása, jobb térd törése, jobb sípcsontból kiszakadt 25cm csont, a szárkapocscsont 7 darabra törött, de a helyén maradt, míg az elõzõ nagyarasznyi darabja a lágyrész 40%-ával az autóban maradt, Bokatörés, a lábfej aprócsontjai törései. 4 borda hat helyen törése, vese-, májzúzódás, 14 fog kitörése –némi lágyrész-varrás, de mire agyam lett, már csak a mazzagok maradtak…,- jobb kéz gyûrûsujj törése.
3 hónap amnézia után a férjem halálhírére tértem vissza a nihilbõl, ahová kevés maradék agyam vezetett az embertelen kín elviselhetõvé tétele érdekében.
Innen volt eszem. Tudtam, a magány maradt velem, s nem mehetek Csaba után, mert dolgom van.
Megtanultam  járni, járókerettel, nem hajló térddel és csípõvel, minden légvételnél tépõ mellkassal és folyamatosan szaggató …. bármely testrészemmel… :)

Kaptam kölcsön egy kerekesszéket, mert merev csípõm miatt ülni ugyan nem tudtam, de menni meg aztán pláne nem, így a székbe tett magas párna és beleszabott rétegelt lemez lábtartóval kvázi fekve remekül elvoltam. Ezt fél év után vissza kellett adnom, ma már van saját székem.

De azt hiszem nem is eresztem ennyire bõ lére… elég ennyi kezdetnek. A mostani helyzet sokkal jobb… és sokkal rosszabb. Attól függ, honnan nézem.
Nem, nem is. Akárhonnan nézem, jobb.
Hiszen élek. A gyerekeim felnõttek, akik annak idején kisgyerekek voltak.
Én pedig most már két csípõprotézissel, annak minden áldásával és korlátaival valamint egy nagyon nem átlagos és nagyon kellemetlen velejárójával élem mindennapjaimat.
Az utolsó –eddig utolsó- mûtétem ismét egy etap volt a hullámvasúton, melynek felívelõ szakasza kb két évig tartott, mert azt hittem, megoldódik a mûtéttel –egyre erõsödõ fájdalommal, majd a végén a combfej összeomlásának veszélyével, a benne kialakult ciszta folytán-, majd egy rövid –alig másfél órás- OPERÁCIÓ alatt megoldással kecsegtetõ TEP beültetéssel. S jött a száguldás lefelé…. rögvest másnap kezdõdve, a 4 majd csak 3 centis végtaghossz különbség okán, mely majdhogynem élettel összeegyeztethetetlen kínt generált a lágyrész-szaggatás helyén –s nem túlzok, a fájdalomnak széles skáláját ismerem, ez mondjuk a negyedik a legek között…-, s mikor 3 hét után –hisz ennyiben alkudtam meg magammal viselhetõségi muszáj miatt- jött az ismeretlen okú, mégis ismerõs kín.  A KÍN.
S mondtam ezt én akinek csak érkezésem volt, vagyis akit kompetensnek éreztem e kérdésben, de elõrébb nem jutottam, mert elintézték azzal, hogy nekem annyi bajom van, hogy csoda, hogy élek, de pláne még járni is tudok és gondolkodni meg miegymás, egy kis fájdalom ide vagy oda, belefér.
Ez mind igaz. Ám én egy levakarhatatlan tik vagyok, s csak mentem tovább, és ki is derült, ami ugyan nagyon ritka, de én bírom abszolválni: ELMOZDULT a TEP vápája a csípõcsontomban.

Ennek kapcsán kértem s kaptam audienciát az OORI Nappali Kórház-ban, Dr Szögi Beáta fõorvos asszonynál, mert meg akartam mutatni magam s megkérdezni, tudnak-e velem kezdeni valamit jelen adottságaimmal. Hiszen fájok, térdem is, csípõm is, bokám is és most már még annyira sem vagyok képes, mint mondjuk tavaly, hogy a fájdalom mellett legalább hajolhatott egyik csípõm, mára már egyikkel sem tudom megoldani a földrõl felállás extra mutatványát. Elrebegtem neki a helyzetet, s megnyugtatott, mehetek nyugodtan, amint a fogaimat kicsalogatták fejembõl –erre holnap kerül sor-, s a beszélgetés alatt szóba került megint a közlekedésem. Pontosabban a közlekedési lehetõségeim. Tisztában van a lehetõségeimmel, azzal, hogy van kerekesszékem, s azzal is, hogy azt saját pénzbõl vettem, mert nem írták fel nekem –a MEOSZ-tól, egy jelképes, 15.000 HUF-os adományért vehettem meg a használt, de nekem ÚJ DARABOT- és felvetette, hogy nekem a moped lenne az ideális megoldás.
Én meg csak néztem. Mert ez igaz.
Meg mondtam is, hogy de azt nekem nem írják fel, okulva a mechanikus kerekesszékbõl, ugye?

- Dehogynem! Magának, Márta az jár! – s vette a tömbjét és írta is … volna, de elõbb még egyeztettünk kicsit, hogy van-e hol tárolnom, töltenem, hány kiló vagyok és kipróbáltam-e már.
Nos, tárolni sufniban remekül, tölteni szintén, 80 és nem. Miért az feltétel?
Igen, kell a próba, mert például az agylágyulásom okán lehetnek olyan koordinációs zavaraim, amik lehetetlenné teszik az amúgy igen felhasználóbarát moped kezelését. De mondtam, ezt megoldom. (S meg is tettem ott, azon melegében a fõépület ORTO-Profil boltjában, remekül róttam a köröket az aulában.)
Több körös a dolog, hisz OEP engedély kell egyáltalán ahhoz, hogy elindulhasson a folyamat -például személyesen ellenõrzik majd a tárolási lehetõséget is., melynek végén házhoz is szállítják a saját mopedem.
Ezzel aztán elhárult majd’ minden akadály a szabadságom elõl.



/Azén leendp EL-GO mopedem tán, ehunnan, e/

S itt a majdnem-en a hangsúly. Hiszen nincs közgyógy igazolványom –mert 50% rokkantként alanyi jogon nem jár, az özvegyi. és rokkantellátásom együttes összege, a mostani óriási majd’ ezres emeléssel 89.000 HUF pedig meghaladja a méltányosságból adható igazolvány jövedelemhatárát-, így csak …a csak itt nem lekicsinylõt jelent, majd látszik mennyi is ez a csak… 80%-os támogatással juthatok hozzá. Mellyel így fizetnem kell a vényre felírt eszközért 87.630 HUF-ot.

Amihez önkormányzati segélyt kérek, mely évente egyszer adható, s 60.000 HUF a maximuma –én ezt célzom meg-, ám a többit valahogy össze kell kalapoznom.

Azt gondoltam, megpróbálom megszerezni az én, mély bordó, metálfényû, max 8 km/h-val hasító drágaszágom árából hiányzó cirka 30.000 HUF-nyi összeget adományokból. Ideális esetben ennyi, mert az önkormányzati segély is elég bizonytalan, de én hiszek benne… :)
Hátha.
Ha el kell intéznem valamit hivatalban, ha be kell fizetnem a csekkeket, ha be kell vásárolnom, vagy ha be akarok menni a városba, mert mondjuk jön valaki, akit én látni szeretnék –mint holnap KUNCZE GÁBOR- vagy bármi, ami kívül esik az önerõbõl leküzdhetõ 300 méteres hatótávolságomon, ahhoz már kell ez a szerkezet.

Tehát kérem, aki tud, egy kicsivel, járuljon hozzá a szabadságomhoz!

Meghálálni csak karmajavítási ígérettel s egyedi esetekben egy csésze kávéval vagy súlyosabb helyzetben mondjuk egy vekni sk kenyérrel tudom, de azt megígérhetem, hogy jó helyre megy az adomány.
Nem túlzás a szabadság párhuzamba állítása a mopeddel, hiszen most minden, az imént felsorolt megmozduláshoz segítséget kell kérnem, ami többnyire pénzbe kerül, de ha nem is, a buszozás nagy tortúra nekem. Most pedig, ha a fogaimtól megszabadulok is és a góc eltûnik, néhány hónapig még ennél is iszonyúbb kínt okoznak a szerteburjánzó s utolsó kört futó bacilusok, melyek kilakoltattak az állkapcsomból, így addig fokozottan, utána pedig „csak” a normális szintû elengedhetetlen segítséget jelentené nekem e JÁRGÁNY.

Ha esetleg elért idáig valaki s még netán van néhány forintja mondjuk e célra -aminek a gondolatának a felmerülését is köszönöm- annak írom is az utaláshoz szükséges adatokat. Íme:

Takácsné Lencsés Márta
XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX (Kivettem a számlaszámot, mert már megtette a kötelességét... köszönöm)

Ez egy elkülönített, ingyenes, úgynevezett MALACPERSELY SZÁMLA, aminek a létezésérõl sem tudtam, de most, hogy hívtam a bankot és kérdeztem egy elkülöníthetõ alszámla lehetõségérõl, kiderült van nekem ilyenem, ami nagyon is kapóra jön.

Nem értek angolul (se), csak nagyon kocaszinten, tehát ez nekem megfelel ide, mint mottó. 




Mert köszönöm.

szabadsag