Példa

Az akadálymentesítésre és miegymásra…

Szombaton fel kell mennem Pestre, pontosabban Budára, a Déli pályaudvarhoz. Kézenfekvõ, hogy akkor vonattal megy az ember, ugye?
Nos, a vasúti közlekedés és én nem vagyunk nagy barátok, tekintve az én macerásságom s a vasút akadálymentesítetlenségét (anno részt vettem az agglomeráció tömegközlekedésének akadálymentességét feltérképezõ felmérésben, mely az EU kiírásában zajlott, s a tapasztalataim megfeleltek sejtéseimnek (1., 1/A)). Hát, ennek már néhány éve, ám az állapotok nem sokat javultak e tekintetben.
Persze a szerelvények többnyire akadálymentesek, ám a MÁV fenntartja a jogot a menetrendben feltüntetettõl való eltérésre –e tekintetben is-, így még csak biztos sem lehet benne az ember, hogy ami megfelelõ lenne a MÁV információi szerint –indulási érkezési idõben, sõt, akadálymentességre nézve-, az valóban az, aminek írva vagyon, ezen kívül az állomások nem akadálymentesek, illetve a vágányokhoz való kijutás sem megoldott segítséggel élõnek.
De visszatérve a jelen esetre. Szóval szombaton reggel kell feljutnom a Délihez. Busszal lehetetlenség, mert az Etele tértõl csak több átszállással vagy sok gyaloglással tudnék átmenni –amit viszont nem_tudok megtenni-, tehát ez nem játszik, így marad a vonat.
Tudván, ami tudható a vasúti közlekedésrõl kishazánkban, megnéztem elõbb az ’elvira’-t (2.), s ki is választottam a nekem megfelelõ járatot. Ott a járatinformációnál meg is jelent a kerekesszékes piktogram, mutatva, hogy egyet se féljek… de én gyáva vagyok, így fel is hívtam az ott megadott MÁVDIREKT számot. és feltettem kérdéseim a bejelentkezõ hölgynek.
Készségesen válaszolt, mondván, ha az van jelezve, akkor az olyan is… ám, ha változás van, azt elõre nem lehet tudni.
Öööö….
És ha elõre bejelentem, hogy én mozgássérült vagyok, s szeretnék ezzel és ezzel a járattal utazni, akkor mi van? (Mert, néhány éve ez így ment, ennek megvolt a rendes, törvényileg garantált megoldása.) Válasz: „Amennyiben kerekesszékes, akkor a beemelõ szerkezetet biztosítjuk.”
Mondom, nem vagyok kerekesszékes, hanem két mankóval járok, de a kékvonatra nem tudok felszállni.
„Elhiszem -mondá néni-, de ez a rend.”

Ja, akkor megyek kerekesszékkel.

„Nem úgy megy az!” Mondá ismét kedves. „Ha nem kerekesszékes és mégis rendeli a segítséget, a szerkezetet, akkor büntetést kell kirójunk Önre!”

Szóval, most akkor ismét az van, hogy nem tudom, feljutok-e idõben, és azt sem, hogy valaha a világnak ezen a táján lesz-e valódi, mûködõ –s nem kérvényezgetõs, nem kikönyörgõs, nem jótékonykodós- akadálymentesítés legalább a tömegközlekedésben.



Egy cikk a határidõkrõl, melyek akkor még élõk voltak, jelenleg már mindnek lõttek. Szó szerint, hisz narancsvezírünk áldásával ezeket a határidõket eltöröltette a törvénygyárnak használt országgyûlés, s helyettük az „igyekvés és mielõbbi elérés” szerepel a szövegben.

pelda