Upload failed. Maybe wrong permissions?

User Tools

Site Tools


Passzív intrikus


  

Tegnap Zsúnál voltam. Mint jó páran, innen a parkomból.

Címszavakban:
- Nem minden busz, mely a Kelenföldi Pályaudvar-ra megy Battáról, akadálymentes. (S a sárga akdálymentetlenen nem fér el nyomorult lábam a neki szánt helyen, csakúgy, mint a panorámás kék Volvo buszokon sem...)
- A menetirány szerinti bal oldalon van a sérültek helye -ahol ugye én ültem-, s ott, a jóidõre való tekintettel, ezerágra sütött a nap, a züvegbe bele de igenyest... így gatyarohasztó meleggel szolgálva az utazás teljes hosszán át. Mellesleg jóformán én voltam az egyetlen -na jó, a sofõrrel már ketten voltunk- ki nem költözött át a másik oldalra. Mert olyan kényelmesek vagyunk mindketten, ugye.
- Hüpp... szegény Niktophile rohant, rohant, de nem ért oda, hogy üdvözült mosollyal várjon engem, így lekecmeregtem a buszról és letáboroztam egy padon, megnyugtattam szegényt sms-ben, hogy ne féljen, megvárom, nem hagyom elveszni.... öööö... na.
- Néztem jobbra, néztem balra, megfordult fejemben, hogy bemegyek és veszek egy vizet mondjuk, de gyõzött lustaságom és szabadkéztelenségem, úgyhogy néztem megint jobbra, majd néztem balra... és tekintetem összeakadt egy fess, borostás úréval... de miután nem ismertem az urat, néztem tovább, immáron ismét fókuszálatlanul... Majd megint vissza, s lám, borostás, megnyerõ mosolyú úr immáron egy méternyire a padtól járt és továbbra is engem nézett. Öööö...

Órákkal késõbb derült ki, hogy már találkoztunk. (...ööö...) Remélem, fogunk még. Remélem, ... remélem, ha akkor sem ismerem meg, akkor sem akad ki jobban, mint most énszegény énöreg énnéniségemre... (Köszönöm D!)


- A vadast szeretem.
A palacsintát nem kevésbé.
Az almalét is. Na.
Meg a vörösbort is, ha már orvosi kötelem fogyasztanom ez utóbbit, ugye.
- Mire Ani odaért, egy perc múlva a társaság zöme felpattant s már léptek is tova. Ekkorra már Zsú is meglehetõsen fáradt volt, meg már én is, meg tán mindannyian. Úgyhogy bevégeztetett az aktuális blogter-buli.

Ani fuvarászott haza, még bementünk vásárolni az érdi texoba, ahol ilyenkor ugye árufeltöltés van, tehát például a wc-papíros sorba sem errõl, sem amarról bemenni nem tudtunk, és egyetlen egy pénztár üzemelt, így ugyan nem voltak sokan, mégsem volt teljes az öröm, mellyel távozhattunk aztán.

Reggel meg olyan sokáig aludtam, hogy ihaj.
De éjjel is eszem helyére jutott, hogy én? Én lennék passzív intrikus? ÉN-e???
Hmmm...  mert ezt mondá rám a fentebb is említett snájdig úr. Esméccsak hmmmm....





"A félelem haragot szül, a harag gyûlöletet, a gyûlölet szenvedést."
/Yoda mester/

/Tartalék, és készenlétben várakozó kesztyû, ehun lakik, ni/




  2011-06-22
  ~~DISCUSSION~~
blogterbuli talema tuti zsú

passziv_intrikus

HirdetésEgy éve