Megnyugvással, elégedettséggel, örömmel túráztam tehát Esztergom felé, s ma, mikor hazajöttem, írtam egy levelet Tóth úrnak, aki igazán lelkiismeretesen végzi munkáját és értőn viseli szívén az akadálymentesítés ügyét a battai önkormányzatnál.
A képen is látszik talán, de élőben egyértelmű, a kihelyezett négy darab műtárgy így, tulajdonképpen jelzés értékű csupán, hiszen köztük kényelmesen elfér egy személyautó az útra -s így a járdára is- merőlegesen állva. S ha egy darabbal több épült volna fel ott, akkor fizikailag lehetetlenné vált volna a szabálysértés emígyen.
Ám nyilván ennek is anyagi vonzata/hiátusa van, tehát most már befogom a szám... csak egy sor, lankadatlan köszönöm fér ki még rajta.
S ha már... semmi köze semmihez... csak eszem- helyén leledző légüres tér-be jutott, mert nekemtecc s illik a jókedvemhez:
Lassan indulok is a városba, arra bizony, a járható járdán át... mert megérdemlem...
2016.08.09., 10:59
~~DISCUSSION~~
← ...morgok kicsit, ne izgasd magad... | Felülvizsga - Sisyphos → |