Nem akarok szavazni!

Most legalábbis nem.

Számomra úgy tûnik, hogy minden logikának ellentmond a FIDESZ sok(száz)adik, Sólyom Lászlónak pedig (talán) elsõ ízben felvetett ötlete, miszerint elõrehozott választás kell.
Most.
Fel kell oszlatni a parlamentet, és a választópolgárokra kell bízni a döntést.

Alapvetõen így van. Természetesen így van. Még jó, hogy így van.

Csakhogy a játékszabályok úgy szólnak, hogy 4 évente van választás, nem pedig bármikor elõ lehet húzni a kalapból azt, mint a bûvész a nyulacskát... Nem tetszik az ellenzéknek ahogy mennek a dolgok?
Javaslatokat tehet, érvelhet, tárgyalhat, meggyõzhet.
Orbán Viktor azt mondja, hogy tizenszázadik nyugdíjat fog adni nekem, ha megválasztom, sõt, az adósávokat lejjebb viszi, mert ha én költök, akkor a közösbe kerül több.
Nem hiszem. Nem hiszem el. Valahogy a józan ész tiltakozik ezen érvelés ellen. Sõt, ez nem is érvelés, ez az amit populista szólampuffogtatásnak neveznek.

Porhintés. Hatalomést való kapálózás.

De azt meg kell jegyeznem, hogy talán elsõ ízben, de most egyet kell értenem Répássy Róberttal. Tegnap (v tegnapelõtt) a plenáris ülésen azt mondta, hogy Gyurcsány Ferenc mintha kicsit kapkodna... (Nem pont így fogalmazott, de a lényeg ez.) Merthogy alig két hete átfogó válságkezelõ programot ismertetett, ezt meg amazt kért fel a közös munkára, majd vasárnap felemelte kezeit, mondván, õ inkább félreáll, átadja a terepet egy olyan szakértõnek, aki nagyobb támogatással bír a parlamentben.

Szóval a lényeg: qrvára nem értem.
De nekem nem is tisztem érteni a helyzetet. Viszont azt látom, hogy a nagyok, akiknek viszont kutya kötelességük lenne az, õk sem konyítanak hozzá.
Egyet viszont látok: nem hiányzik még egy ekkora kiadás, amit a választás jelentene, s pláne nem, az azzal járó megtorpanás, hiszen egy új kormány munkába állásáig eltelne köbö fél év, és azzal gyakorlatilag a sírgödrünket ásnánk meg.
Nekem ez (még) nem kell.


FIDESZéknek és Sólyom Lászlónak igen?

nem_akarok_szavazni