Náci!

Kiabálta nekem fojtottan dohogva egy kedves fiatalember az utca túloldaláról ma délután.
 

A mai napom egy merõ rohanás volt. Reggel korán a neurológián kezdtem -a felfrissült porckorong-sérveimet ellenõrizendõ-, majd a fizikoterápián folytattam -ahol fájdalomcsillapító kezeléseket kapok-, aztán gyogyótorna. (Szerdától gerinctornával kiegészített gyakorlatsor lesz terítéken.)
Aztán haza, kis pihi, majd hosszú séta a városközpontba, ott is az önkormányzat épületébe, hisz a gyámhatóságon volt dolgom. Mikor ezt elintéztem, némileg nyugodtabb lélekkel kutyagoltam hazafelé. Utam a CBA elõtt vitt, ahol -mint azt már messzirõl láttam- egy kisasztalon valamit írogattak az arrajárók. Elõször nem tudtam, mi lehet az, gondoltam, közelebb megyek és meglesem, mihez lehet csatlakozni.
Pár lépés választott el az asztalkától, mikor már láttam, hogy mirõl van szó.

Már nem akartam úgy megtorpanni, mintha valami ijesztõt láttam volna, ezért baktattam, míg oda nem értem. Az emberke, ki felügyelte a dolgot, rám mosolygott és mutatta a halmokban elhelyezett szórólapokat:
- Három csapás, jöjjön közelebb!
Én mentem -ki tud ellenállni ilyen kedves invitálásnak-, majd mikor közelebb értem mondtam:
- Olvastam és én ezt nem írom alá. Köszönöm.
Aztán indultam tovább.
- Ne is, ragaszkodjon ahhoz, ami van! -szólt utánam szintén kedvesen.

A napokban bedobtak hozzánk is egy ilyen füzetecskét, amit el is olvastam. Gondoltam, legalább tudjam mit takar ez a lózung "három csapás". Nos, ezt ebbõl a pr anyagból nem tudhattam meg pontosan, de azzal megint szembesülhettem, hogy a stílus maga az ember, jelen esetben inkább a stílus az emberfajta. Bandukoltam hazafelé, nagyon fáradtan, de élvezve a napsütést, a jó idõt. Nem messze jártam még, mikor az utca másik oldaláról meghalottam, hogy valaki nemtúl hangosan, de határozottan felém ágál. Nem, nem volt kiabálásnak nevezhetõ, de nem is sima beszédhang volt.
- Náci, ilyen egy náci!
Persze elsõre azt gondoltam, hogy valaki más a cél, hiszen nekem miért éppen ezt mondogatná bárki is. A nyomorék-buzi-zsidó jelzõk tetszõleges sorbarendezését sokszor megkaptam már, de ezt, hogy én náci?? Nos ez még "hiányzott" a palettáról. Jobban odafigyelve aztán már nem volt kétséges, hogy igenis nekem címezi a fess, nem túl magas, õsz hajú, vékony, bõrdzsekis fiatalember a szavait, hiszen a túloldalon sétálva, az ottani sövény fölött -mely olyan mellmagasságig érhet- egyenesen a szemembe nézve mondta a magáét.
- Ez kell nektek, mi? Nácik!!
Aztán nem tudta folytatni, mert befordult a kocsmába.

Nagyon vigyorogtam. Alaptermészetem sem más, de a kóma óta ha akarom sem tudom nagyon elkendõzni az érzelmeim, ergo, vicces helyzet, agyatlanmárti nyilvánosan jól szórakozik.
Egy-két percig eltartott, mire rájöttem, hogy mi lehetett ennek az indítóoka. Ezt a fazont ott láttam az aláírásgyûjtõ stand mellett.

Én a náci, mert nem írom alá a három csapás bulvárcímet viselõ tervezet támogatását.
Mely akcióval azt legalább elérte említett ifjú, hogy legalább pontosabban utánanéztem.
Most már legalább tudom, hogy miért nem tetszik ez.

naci