Upload failed. Maybe wrong permissions?

User Tools

Site Tools




Miért - magyarázat


  

Magyarázom a bizonyítványom. (Hátha akad valaki, aki érti még rajtam kívül. :)
Amikor elkezdtem írni a Füzet-em,... még a köztes lét határán voltam. Már tudtam, hogy mi történt velünk, tudtam a nevem, tudtam a fájdalom okát (nem 'csak' elfogadtam a nap velejárójaként), tudtam nagyjából az addigi életem. És tudtam, hogy végig fogom ezt csinálni. ("Ha nekiindulok, tudom, hogy nyerek... vagy meghalok.") Már biztos voltam benne, hogy megnyerem ezt a nyomorult játékot.
Már emlékeztem a középiskolára, emlékeztem a gyerekkoromra... de a tegnap, az elmúlt hét, sõt, még az aznap reggel is homályba veszett. Kórházban eléggé egyhangúak a napok, nem a napi rutin miatt kellett nekem valami, hanem a saját lépcsõim dokumentációja miatt. Azért, hogy lássam, mi az a szint, aminél lejjebb nem mehetek, vagy épp ellenkezõleg: most iszonyú, de volt és lesz is még ennél jobb.
Mikor Fazekas doki elmondta, hogy azért nem vágta le a lábam, mert õ mindenki ellenére azt gondolta, hogy én a megmaradt 10% agyammal, és az addig példátlan mértékû fizikai roncsolásokkal együtt képes leszek felépülni, nem teszi meg velem, hogy egyedül, egy lábbal kelljen felnevelnem a gyerekeimet.
Ezután szervezett oda mellém pszihiátert, aki minden délelõtt jött hozzám. Beszélgettünk... s õ mondta, hogy ha már elbírom a tollat (mert azért ez sokáig komoly akadályt jelentett), akkor írjam le, amit érzek. Akkor elkezdtem. Segített. (Villámhárító volt, mint írtam is. Néha azt gondoltam, hogy kirohanok, eldõlök és csak ordítok... de nem tudtam menni se, nemhogy rohanni... na, ilyenkor volt jó a füzet, ami ezekkel a bejegyzésekkel 'FÜZET'-té nemesült.)
Én már akkor se tartottam betegnek magam, mikor mozdulni is alig tudtam, mert az agyam mûködött (jól van, na! a 10% is több a semminél! :)... Tehát tisztában voltam azzal, amim volt -akkor is, ha sokáig, hónapokig hiányzott a memóriám helyérõl a b. elõtti ~2 év-, és amim maradt, de fõként a CÉL nem volt kérdéses nekem. Írtam a füzetet, írtam, hogy egész legyek, akkor is, mikor újra és újra széthullani látszott a világ. Akkor is, amikor fenn voltam, majdnem boldog. (Most is iszonyú ezt leírni. Bármennyire... szóval, nincs itt az almám másik fele. Velem van, de nincs itt.)
Aztán, mikor az energiámból maradt egy jóadag a napi élet-rutin mellett, már nem írtam napi szinten. De azt gondoltam, hogy nem veszhet a semmibe a Füzet tartalma. Amit elõször megpróbáltam, nem jött be (az egészek, nem értik a széthullott túlélõ nyelvezetét, senkit nem érdekel, és ez jogos). De én nem hagyom magam... (ha hagynám, ha olyan lennék, nem lennék már...:), ez itt szembe jött velem... nyilvános... amíg ki nem tiltanak, írok, felteszem a Füzet-et. Dokumentálom okos gondolataim...:o)
Összeszedtem, hogy miért is fontos ez nekem. Íme:
Kikhez?
Elsõsorban azokhoz, akiket ez érdekel...
Annak ajánlom ezt,
-aki biztonságban van az életében: örüljön az életének, a társának, halmozza az erõt, fordítson vissza belõle minél többet a társának, a gyerekének/gyerekeinek
-nincs biztonságban: lássa, hogy létezik az alma. Hogy megvan a társ, az egész, de talán nem is ez a legfontosabb, hanem az ember saját erejére kell, hogy támaszkodjon, és létezik is ez az erõ, akkor is, ha az ember nem tud róla, míg nincs rá szüksége
-hasonló helyzetbe került: kapaszkodó, ami segíthet megtalálni az utat, amin járva ki lehet mászni a mélybõl. Nem csakis ez az út, amin én járok, ez csak egy a sok-sok közül, csak annyit lásson, hogy VAN út. Akinek itt van még dolga, az meg tudja tenni, õ úgy dönt, megteszi, akkor megtalálják õt a segítõk (orvosok, barátok, ergoterapeuták...)

Mit szeretnék? Azt szeretném, ha már én nem leszek itt, és nem tudom elmondani, hogy õk ketten -Zsolti és Csaba- milyen emberek, hogy mennyire erõsek a gyerekeim, hogy megkaptam mindent tõlük, az élettõl (mégis elcsesztem)... is legyen valami nyoma ennek az egésznek.


  2005-12-17
  ~~DISCUSSION~~
alma élet megváltoztathatatlan sors személyes talema út

miert_magyarazat_1

TÚLÉLÉS-tanulás +Miért - magyarázat