Hát, igen. Nem hagynak kétségek között vergõdni. Azt hiszem ezért köszönettel tartozom. Ma valahogy itt ragadtam a Blognak az õ terén és ész nélkül kommenteltem. Akit ez sérelmesen érint, nos, elnézést kérek tevékenységem miatt, úgy tûnik nagyon pihent vagyok ma... Szóval, találtam -többek között- egy most nyíló blogot, mint szoktam, elolvastam az elsõ postot. S ahogy azt fentebb említettem, néhány mondatban odaírtam üdvözlésem, és halványan a véleményem is. Rátóti Dániel - Fidelitas: Az elsõ írás Errõl lenne szó.
Távol álljon tõlem, hogy a fideszt vagy bármely leány- esetleg egyéb rokoni szál kapcsán kötõdõ szervezetét reklámozzam, csak szokásomhoz híven, nem bírom befogni a szám. Tehát, odaírtam üdvözlésem, majd mentem tovább, osztottam az észt többfelé. Persze visszanéztem, mert szeretem tudni, hogy a szavaim elindítanak-e néhány gondolatot, s ha igen, akkor mit is.
Mi a csuda?! Nem találtam. Újra megnéztem. Eltûnt.
Hát, annyi agyam van, amennyi, úgyhogy elõször nem is vettem komolyan, azt hittem, csak én hiszem, hogy írtam, aztán mégse'. De nem hagyott békén a gondolat, úgyhogy tettem oda egy vigyort, gondoltam, ha én vagyok a csekélyértelmû, akkor csak megkérdezi tisztelt Rátóti Dániel, aki pedagógus és a gyerekek jövõjének szenteli életét, hogy min vigyorgok. Nem tette. Sõt! Láss csodát, ez a 'kommentem' is eltûnt.
No, ilyet!
Megpróbálom rekonstruálni a hsz-em. "FIDESZ? Nagyszerû! Légy üdvözölve! OFF Az egyik kedvenc blogodban az utolsó post majd' egy éves. Vajon miért? ON"
Vagy valami ilyesmi volt. A második pedig -tesztként- ennyi: :)).
Nem csalódtam. Mi lenne velem, ha nem azt kapnám a jobbtól, amire számítok? Felborulna a világképem! Tehát