Upload failed. Maybe wrong permissions?
Nem odázhatom tovább a dolgot. Be kell vallanom, amit be kell vallanom...
Mert már a nehéz napokra sem hivatkozhatok...
Mikor Mark'yhennon meghívott az épp aktuális 5ösfogat játékra, még javában tartott a hajnali kelések, kemény munkával és némi utzazással tarkított nehéz napok idõszaka, úgyhogy simán -és jogosan- odázhattam a dolgot, ráadásul teljesen nyugodt lélekkel.
Aztán az utolsó rehabos napok valamelyikén (most nem emléxem pontosan mikor, na, és ez nem az én gépem, úgyhogy megnézni sem tudom... nemhogy linkelni, pedig jó lenne...:) egy másik möbetûs ifjú, nevezetesen Marlington IS megtalált e nemes feladattal, hát erõsödött bennem a félsz. Jelesül, hogy elgyön az a nap, mikor biza színt kell vallanom.
És már itt is van.
Gyanítom, hogy a normális emberek, akikhez elért ez a hullám, már tán el is felejtették a felsorolós játékot, de nekem nem hagy békét háborgó lelkem, tehát megteszem, amit megtehetek.
2007 általam olvasott könyvei
Ugye kérem. Napokig csak tipródtam, bevalljam-e a bevallnivalót. Aztán úgy ...
Nem is így kezdem. Inkább visszacsatolok e hét kedd reggelére, mikor is Emmával mentünk Budakeszire a rehab Nappali kórházába. Ott a keddi vizit alkalmával mindenkinek el kell mondania a heti pozitív élményeit. (A legjobbat, minimum egyet.) Ami jó történt velünk az utóbbi napokban. Emma azt mondta, hogy addig ki nem szállunk az autóból, amíg nem találunk az utóbbi napjaiból legalább egy pozitív történést, mert vele semmi jó soha nem történik. Egyetlen potya kört sem kellett tennünk, hisz köbö 5 perc alatt sikerült összeszedni közel egy tucatnyi elmondásra érdemes dolgot.
Érthetõ a párhuzam?
Nekem az.
És a lényeg ebbõl csak annyi, hogy fel sem tûnik, ha elolvasok valamit, talán azért, mert újakat nagyon ritkán veszek a kezembe. A régi, kedvenc, valamiért a szívemhez nõtt könyveket olvasom el újra meg újra. És ezeket itt is jegyzem, szinte mindig.
Persze egy-egy üdítõ kivétel mindig akad mint például Bán Zoltán: András Susánka és Selyempina, vagy az a 4-5 kötet Szabó Lõrinc vers, amiket szintén tavaly olvastam.
Regényeket ritkábban, mostanában inkább verseket olvasok.
Nyilván azért, mert a hálón lógok folyton-folyvást.
Susánkát ráadásul mégcsak nem is magamtól fedeztem fel. Ugye? :)
(...és akkor még Bacher Ivánról szót sem ejtettem...:)
2008-01-26
~~DISCUSSION~~
Még jó hogy!
Nem odázhatom tovább a dolgot. Be kell vallanom, amit be kell vallanom...
Mert már a nehéz napokra sem hivatkozhatok...
Mikor Mark'yhennon meghívott az épp aktuális 5ösfogat játékra, még javában tartott a hajnali kelések, kemény munkával és némi utzazással tarkított nehéz napok idõszaka, úgyhogy simán -és jogosan- odázhattam a dolgot, ráadásul teljesen nyugodt lélekkel.
Aztán az utolsó rehabos napok valamelyikén (most nem emléxem pontosan mikor, na, és ez nem az én gépem, úgyhogy megnézni sem tudom... nemhogy linkelni, pedig jó lenne...:) egy másik möbetûs ifjú, nevezetesen Marlington IS megtalált e nemes feladattal, hát erõsödött bennem a félsz. Jelesül, hogy elgyön az a nap, mikor biza színt kell vallanom.
És már itt is van.
Gyanítom, hogy a normális emberek, akikhez elért ez a hullám, már tán el is felejtették a felsorolós játékot, de nekem nem hagy békét háborgó lelkem, tehát megteszem, amit megtehetek.
2007 általam olvasott könyvei
Ugye kérem. Napokig csak tipródtam, bevalljam-e a bevallnivalót. Aztán úgy ...
Nem is így kezdem. Inkább visszacsatolok e hét kedd reggelére, mikor is Emmával mentünk Budakeszire a rehab Nappali kórházába. Ott a keddi vizit alkalmával mindenkinek el kell mondania a heti pozitív élményeit. (A legjobbat, minimum egyet.) Ami jó történt velünk az utóbbi napokban. Emma azt mondta, hogy addig ki nem szállunk az autóból, amíg nem találunk az utóbbi napjaiból legalább egy pozitív történést, mert vele semmi jó soha nem történik. Egyetlen potya kört sem kellett tennünk, hisz köbö 5 perc alatt sikerült összeszedni közel egy tucatnyi elmondásra érdemes dolgot.
Érthetõ a párhuzam?
Nekem az.
És a lényeg ebbõl csak annyi, hogy fel sem tûnik, ha elolvasok valamit, talán azért, mert újakat nagyon ritkán veszek a kezembe. A régi, kedvenc, valamiért a szívemhez nõtt könyveket olvasom el újra meg újra. És ezeket itt is jegyzem, szinte mindig.
Persze egy-egy üdítõ kivétel mindig akad mint például Bán Zoltán: András Susánka és Selyempina, vagy az a 4-5 kötet Szabó Lõrinc vers, amiket szintén tavaly olvastam.
Regényeket ritkábban, mostanában inkább verseket olvasok.
Nyilván azért, mert a hálón lógok folyton-folyvást.
Susánkát ráadásul mégcsak nem is magamtól fedeztem fel. Ugye? :)
(...és akkor még Bacher Ivánról szót sem ejtettem...:)
2008-01-26
~~DISCUSSION~~
| ← Jamie és a csodalámpa | Krisztusi kor → |