Csak egy idézet.
"Az egyedüllét csendje olyan, mint a csend a víz alatt. Mintha mélyen a felszín alatt úszna az ember, fülében csak a vére dobol, és néha, ha megcsörren a telefon, kiemelkedhet végre levegõért. De minél ritkábban csörren meg, annál ritkábban jut levegõhöz. Ezt a súlyos csöndet nem oldja sem rádió, sem tévé hangja, csak egy másik hús–vér ember közelsége hozhat megkönnyebbülést."
Rácz Zsuzsa
← Geszti Péter: Nemecsek 100 éves lett... | ZENEMA - Ott ül a felhõkön → |