Upload failed. Maybe wrong permissions?
2008-10-11
~~DISCUSSION~~
"Maga meg pletykás!"
Nem bírom befogni a szám, de be kell valljam, nem is akarom.
Nem illik?
Vazze... illetlen vagyok, 'saztán?!
/lóti-futi csajszi ehun lakik e/
Így haladok, amint a képen látszik. Naná, csak úgy lobog a hajam a menetszéltõl, s a mankóm ütemes (bár tán kissé monoton) zaja adja az aláfestõ muzsikát... Így csak olyan 45 perc az út nekem.
Beértem, mindösszesen egy ablak állt rendeltetésének megfelelõen használatban, így népes sereglet állt nyugodtan, csekkeket, értesítõket gyûrögetve kezeiben elõtte. Én is csatlakoztam.
Valahogy nem bírom a szük hivatali helyeket, ahol egymás szájában lógva kell átvenni, feladni, kikérni, igazolni, elmondani, meghallgatni a dolgokat, amiket nem akarnék "kiteregetni", s a másét meg "átélni", de itt a szûk keresztmetszet okán, minden szó közkinccsé válik.
A rendezett sorban -mely ránézésre érett felnõttekbõl állt- elõttem egy életerõs ifjú (olyan tán 25 év körüli), s egy negyvenes férfi várta az "elõrelépést". Beszélgettek.
Ha nem hihetõ, akkor is úgy van, hogy nem hallgatóztam, csak a hangok azok gyönnek, s az elõbb ecsetelt okok folytán tanúja lettem a következõnek:
Idõsebb:
- Mennyivel is tartozol, és kinek is?
Életerõs ifjú:
- Fél millával majdnem pontosan. Csak azt nem tudom, hogy miért az APEH baszogat ezzel?!
- De az tiszta, hogy mi ez, ugye?
- Ja, a hülye kurva miatt van, mert az elmaradt gyerektartásért rinyál. De nem értem, hogy ehhez mi köze az APEH-nak.
- Nem fizeted ki?
- Nem én akartam a gyereket, különben is, inkább veszek egy kocsit!
Na, ezen a ponton vonult fedezékbe a civilizált talema, s engedett teret a zsigeri szinten mûködõ Mártinak.
- Édes ecsém, Te mekkora egy paraszt vagy!- mondtam summázva a hallottakat.
Tapintható csend a meghitt zümmögés helyében, ami eddig uralkodott a helyiségben. Postás kisasszony felemelte a fejét, s egy rövid, de határozott mosolyt küldött felém, a két férfiember elõttem pedig betonba lépett éppen...
Csak néztek rám...
- Fogok egy pisztolyt és belelövök a térdébe, ha hallgatózik!
Mondanom kell,hogy a jeges rémület lett úrráfelettem?
- Csak rajta szívem! Ne fogd vissza magad! Akkor biztosan igazad lesz!- és már röhögtem. Nem értem magam néha... vagy mégis?
- Nem akarok a maga szíve lenni, nagyon szar lehet annak!
- Nekem úgy tûnik, hogy akinek akarsz a "szíve lenni" azzal is aljas vagy, úgyhogy érezd kitüntetve magad, mert így szólítalak!
-Azért lennék szar alak, mert egy hülye kurvának, aki valami déenes szart lobogtatva hivatkozik arra, hogy a gyereke az enyém, nem akarok fizetni????
- Válaszoltál is.- mondtam, a helyzethez képest komoly hangnemet megütve.
- Maga meg pletykás!- volt a riposzt.
Ezek után valamiért abbamaradt köztünk ez az épületes beszélgetés. Sajnálom, pedig reméltem, hogy új barátra lelek az ifjú személyében. Azóta sem hagy nyugodni az efölötti búslakodás. Mikorra fogom ezt kiheverni?
Gyanítom, hogy ez nem is az... Tehát amit ott, akkor elõadtam az nem felel meg a pletykásság követelményeinek.
Inkább kotnyeles, minden lébe kanál... vagy valami ilyesmi, nem?
De azt azért meg kell hagynom, életerõs ifjú, még a testi épségem fenyegetésekor sem hagyott fel az illendõség kívánta magázással, hiszen látta s tolerálta "néniségem". Höhö...
Beértem, mindösszesen egy ablak állt rendeltetésének megfelelõen használatban, így népes sereglet állt nyugodtan, csekkeket, értesítõket gyûrögetve kezeiben elõtte. Én is csatlakoztam.
Valahogy nem bírom a szük hivatali helyeket, ahol egymás szájában lógva kell átvenni, feladni, kikérni, igazolni, elmondani, meghallgatni a dolgokat, amiket nem akarnék "kiteregetni", s a másét meg "átélni", de itt a szûk keresztmetszet okán, minden szó közkinccsé válik.
A rendezett sorban -mely ránézésre érett felnõttekbõl állt- elõttem egy életerõs ifjú (olyan tán 25 év körüli), s egy negyvenes férfi várta az "elõrelépést". Beszélgettek.
Ha nem hihetõ, akkor is úgy van, hogy nem hallgatóztam, csak a hangok azok gyönnek, s az elõbb ecsetelt okok folytán tanúja lettem a következõnek:
Idõsebb:
- Mennyivel is tartozol, és kinek is?
Életerõs ifjú:
- Fél millával majdnem pontosan. Csak azt nem tudom, hogy miért az APEH baszogat ezzel?!
- De az tiszta, hogy mi ez, ugye?
- Ja, a hülye kurva miatt van, mert az elmaradt gyerektartásért rinyál. De nem értem, hogy ehhez mi köze az APEH-nak.
- Nem fizeted ki?
- Nem én akartam a gyereket, különben is, inkább veszek egy kocsit!
Na, ezen a ponton vonult fedezékbe a civilizált talema, s engedett teret a zsigeri szinten mûködõ Mártinak.
- Édes ecsém, Te mekkora egy paraszt vagy!- mondtam summázva a hallottakat.
Tapintható csend a meghitt zümmögés helyében, ami eddig uralkodott a helyiségben. Postás kisasszony felemelte a fejét, s egy rövid, de határozott mosolyt küldött felém, a két férfiember elõttem pedig betonba lépett éppen...
Csak néztek rám...
- Fogok egy pisztolyt és belelövök a térdébe, ha hallgatózik!
Mondanom kell,hogy a jeges rémület lett úrráfelettem?
- Csak rajta szívem! Ne fogd vissza magad! Akkor biztosan igazad lesz!- és már röhögtem. Nem értem magam néha... vagy mégis?
- Nem akarok a maga szíve lenni, nagyon szar lehet annak!
- Nekem úgy tûnik, hogy akinek akarsz a "szíve lenni" azzal is aljas vagy, úgyhogy érezd kitüntetve magad, mert így szólítalak!
-Azért lennék szar alak, mert egy hülye kurvának, aki valami déenes szart lobogtatva hivatkozik arra, hogy a gyereke az enyém, nem akarok fizetni????
- Válaszoltál is.- mondtam, a helyzethez képest komoly hangnemet megütve.
- Maga meg pletykás!- volt a riposzt.
Ezek után valamiért abbamaradt köztünk ez az épületes beszélgetés. Sajnálom, pedig reméltem, hogy új barátra lelek az ifjú személyében. Azóta sem hagy nyugodni az efölötti búslakodás. Mikorra fogom ezt kiheverni?
Gyanítom, hogy ez nem is az... Tehát amit ott, akkor elõadtam az nem felel meg a pletykásság követelményeinek.
Inkább kotnyeles, minden lébe kanál... vagy valami ilyesmi, nem?
De azt azért meg kell hagynom, életerõs ifjú, még a testi épségem fenyegetésekor sem hagyott fel az illendõség kívánta magázással, hiszen látta s tolerálta "néniségem". Höhö...
2008-10-11
~~DISCUSSION~~
| ← Már megint ... | Október 11 este → |