Ludam mondja: gigágá!

Bakker!

Egy ideje járok megint (illetve még mindig, egyfolytában ecetera, amit akarsz meghatározásként...) dokihoz, ilyenhez meg amolyanhoz, mert amúgy járni kicsinkát kevésbé tudok, még az eddig nálam megszokottnál is. Egyelõre a sorból, melyet ugye a háziorvosom rendelt, a reumatológiával végeztem. Ahová is ma vittem el a röntgen eredményt, és a jelentést, hogy a múltkor felírt csodacsepp mit használ. (Na, jó. Nem is csoda, csak az eddig tabletta formában szedett cucc folyadékkénti elõfordulását alkalmazom, s mily meglepõ, ez vislehetõvé teszi a mindenapokat, ha érthetõ ez a képzavar, na.)
A röntgenen a gerincemet nem voltak hajlandóak átvilágítani, mert mint mondták, egy éven belül csak akkor lehet ugyanazt a területet, ha valamilyen trauma, változás (mûtét, egyéb) érte azt. Hát, még mit nem?! Az nem érte, csak fáj. Az smafu?
Oké, értem, az smafu. Hmmm....
A csípõmet viszont lehetett. Megnézte a felvételt doktorbácsi és azt mondta, hogy igen, látszik némi kopás, de ne izguljak, ez a szint még messze van a protetizálástól, persze azt elhiszi hogy nagyon fáj, de nem kell még ide drasztikus beavatkozás. Kaptam port (vízbe téve konkrétan semmi íze sincs, de annyira semmi, hogy még a víz, megszokott semlegességét is elveszi, s írd és mondd, semmi, de a világon semmi ízt nem hagy maga után... jobb, mint a fájdalomcsillapító cucc ökölszorító keserûsége) mely a porcépítésben segít, meg beutalót ultrahangos és mágneskarikás kezelésre (ez utóbbival némi kétségem merült fel, nehogy kiszippantsa ez a kütyü a protézisem a jobb csípõmbõl, mert az ismét csak szottyos kimenetelû lenne a kezelõhelyiségre nézve... rám meg aztán pláne, ugye), és egy fürdõkúra lehetõségét, amiért majd ha megettem/megittam az összes port -ami 3 hónap alatt fogy el, ennyi egy kúra- jelentkezhetek.
Ezek elintézése után elégedetten indultam õszibarackért és gondoltam némi pogácsáért -csak gondoltam, mert sajnos nem kaptam, pedig ezzel akartam várni szépséges vöröshajú úrinõ barátnõmet, de így be kell érnie néhány áfonyás muffinnal szegénynek-, csakhogy villámcsapásként hasított belém, hogy a címben megidézett szárnyasról -hiába akartam- nem tettem említést, s ez bizony még megbosszulja magát. Hajjaj!
Merthogy ez nem most kezdõdött. Hiába, na. Öreg vagyok, vagyis igen kevés dolog van, ami a jelenben kezdõdik, én már csak "folytatólagosan élek". Höhö...
Folyt. Köv. Mennem kell, mert mindjárt ideér a vörös démon. :)

Ezt azért ideteszem, valahogy ez a mostani hangulatomat jól példázza és különösen vigyorgásra késztet, hogy itt tényleg látok valami hasonlóságot... :)



Hiába, na. Ez '70-es felvétel, én akkor júliusban születtem. Mondom, hiába, na. :)

ludam_mondja_gigaga