LÁTható az aláírás

Végre. S ezzel akkor elérek oda, hogy nem egy építési terület lesz a fürdõszobám, hanem az, aminek lennie kell, egy akadálymentes helyiség az hozzám alakított lakásomban.

Március elején adtam be az igénylést s harmadnapra ahhoz képest -ITT meg is említettem ezt- ki is jött a rehab mérnök ellenõrizni, õ rám nézve már nem kért igazolást -azokat beadtam az ügyintézõnek, NRSZH szakhatósági állásfoglalás a súlyos mozgáskorlátozottság tényérõl, a FOT határozata, EZEKET, NI- csak egy lakás alaprajzot, az átalakítás terveit beszéltük át s méregetett lelkesen, onnantól már csak a beadott papírok alapján a MEOSZ megerõsítése kellett, illetve a kifizetéshez a fiókvezetõ láttamozása.
Mára elszakadni látszott a cérnám, így elkezdtem telefonálgatni, ami messze nem volt olyan egyszerû, mint hittem.
Áááá, nincs a helyi OTP-fiókoknak elérhetõsége -ja, mellesleg a LÁT-ot csak és kizárólag az OTP-nél lehet igényelni, ami mondhatni aggályos kicsit-, hanem a központi számot kell hívni, majd onnan kapcsolnak vidékre akár. Ez megtörtént, s a központi néni azonnal s nagy-nagy örömömre a battai illetékes nénihez kapcsolt, aki szintén nagyon boldog volt a hangom hallatán, hiszen amint mondja, tegnap már keresett, mert idõpontot kellene egyeztetnünk szerzõdés aláírásra Kicsit örültünk az egymásra találásnak, majd megbeszéltük, hogy szerda délben busszal -mert tõlem azért meglehetõsen járástávolságon kívül esik már ez- megyek, s teszem, amit tennem kell.
Pénzt akkor még nem kapok, de a munkákat el lehet már kezdeni az aláírás után, s értesít majd a kifizetésrõl.

Bazi az a kõ amelyik most leesett a vállamról. Nem volt kérdés, hogy jár-e, a macera mértéke volt ami bizonytalan ezekben az esetekben.
Így, elkészül minden -kapunyitó, fürdõszoba: plusz kapaszkodó, zuhanyfülke lesüllyesztése, wc megemelése, burkolás-, mire legközelebb -május 13-án- megyek kórházba.

Azért ez megnyugtató.


Anno, mikor elõször -7 hónap után, 2002. június 16-án- hazajöttem a kórházból, egészen az azután két kórházi léttel arrébbi csípõmûtétemig -mely 2003. február 14-én volt, majd onnan május közepén "szabadultam" ismét- nem sikerült megcsináltatnom mindent a lakásban. Zuhanyfülke volt, így legalább azzal nem volt gond, de a kaputól a bejáratig volt 3 lépcsõ, ami azért járókerettel s nem hajló csípõvel s leesetten rögzült lábfejjel nem egyszerû... mondhatni lehetetlen, de a kutya nem mondta nekem, hogy létezik lakásátalakítási támogatás. Rámpa, ágy megemelése, wc-magasító, kapaszkodók, zuhanyszék, ezek a saját pénztárcámból mentek, de most azt mondom, hogy ez jó. Hiszen ha akkor igénybe veszem ezt, akkor most, mikor átköltöztem, már nem tehettem volna meg ezt, s akkor elképzelésem sincs, mégis mibõl tudnám megoldani.
De mint tudjuk, olyan nincs, hogy mi lett volna ha... mert az van, hogy eladtam a házat -amire most a nappali ablakából rálátok- és beköltöztem egy lakásba, ami ugyan az emeleten van, de azóta nem leesett, de rögzített bokával nem tudok emelkedõt járni, így a lépcsõzés a megoldható feladatok egyike -arról nem beszélve, hogy a meglévõ csípõprotézisemnek is, de a nemsokára beépítendõ újnak pláne jót tesz majd a lépcsõzés. Igen.
Én ilyen vagyok.
Mindenben megtalálom azt a szegmenst, ami számomra élhetõvé teszi a dolgot.
Mert pesszimistaként is lehet élni, de minek.



/Wc-papír mûvészet innen, ni/

...............................................

Minden összefügg mindennel.... ma reggel ahogy öltöztem, szólt a tv és szokás szerint a Mokka ment, amiben a Csík zenekar két tagjával beszélgettek. Nekem pedig beugrott -naná a stabil addikciómon túl- AZ AZ ESTE...


Hiszen KissTibi, az KissTibi nekem, ugye.




Élesedik a helyzet, kalandra fel!

lathato_az_alairas