Közös terek – média mindenkinek

Mint az emlékeztetõm is mondja, melyet éppen ezért tettem ki, le kell jegyeznem a tegnapom Itt, most csak a „hivatalos” részt sorolom, s azokban a saját kicsiny észrevételeim, a személyes történet majd külön.


PROGRAM
TÁMOP-5.5.5/08/1 – A diszkrimináció elleni küzdelem – a társadalmi szemléletformálás és hatósági munka erõsítése
„Közös terek – média mindenkinek”
Egyenlõ Bánásmód Hatóság 4. workshop
2012. január 18. (szerda)
Hotel Astoria
1053 Budapest, Kossuth Lajos utca 19.
A rendezvény programja

Dr. Honecz Ágnes, elnök
10.00-10.10 Megnyitó


Dr. Pánczél Márta projektvezetõ, EBH
10.10-10.40 A diszkrimináció elleni küzdelem folyamatai és eszközei
a TÁMOP-5.5.5. projektben - szolgáltatások és partnerségek a média számára

A képzésrõl itt már írtam, mikor én részt vehettem azon, s melyet mindenkinek, és ezt nagyon komolyan mondom, válogatás nélkül mindenkinek ajánlok. (Nem, kor, etnikai hovatartozás, politikai szimpátia, szakma, családi állapot vagy bármi más szerinti választék, bárkinek ajánlom!)

Monori Áron tudományos munkatárs, Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság
Mûsorelemzõ osztály
10.40-11.10 Speciális csoportok megjelenítése a hazai médiumokban
Legfrissebb kutatási adatok

Például nagyon fontosnak tartom kiemelni, hogy a médiában a fogyatékkal élõk megjelenése a 2 ezreléket éri el.
Hangsúlyozom: KETTÕ EZRELÉK.  Azért ez sokat mond, s a mûsorokban való elõfordulásunk döntõ hányada a tematizált mûsorokban észlelhetõ, ez azt jelenti
- fogyatékkal élõk nem jelentenek mást, mint a saját fogyatékosságuk lényegét bármely más tehetségük lenne a hír, az nem kerül be a médiába, mert vagy lerontja vagy épp annyira „elnyomja” a sérültség ténye azt, hogy már csak ez utóbbi marad a hír értékû;
vagy
- az integráció, mint olyan, nem létezik. Tehát, a fogyatékkal élõk, nem jelentenek hírt a nem letagadható, nem elhanyagolható, de nem egyértelmûen s kizárólag lényegü(n)ket adó fogyatékosság(un)k ténye nélkül.

Ahogy az is kiderült itt, hogy a melegekre, mint külön csoportra, nem készült ehhez hasonló kutatás, vagyis nulla adat van arról, hogy ezen védett csoport milyen arányban jelenik meg a médiában.

Az viszont létezõ adat, hogy a roma identitásúak megjelenése arányában 24,5%-ban s ebbõl is igen magas az arány e csoport együttes említése a bûnözéssel. Mely figyelembe véve a média vélemény formáló erejét, meglehetõsen visszás.
Vagy például –amíg voltak- a kibeszélõshow-kban a romák szerepeltetése csak olyan helyzetekben, szituációkban volt tetten érhetõ, mely a romák felé táplált elõítéleteket mintegy visszaigazolta.
Itt ismerkedhettem meg egy számomra új fogalommal, mely remekül leírja –mivel erre szolgál-, azt ami ma is tapasztalható a többségi társadalom markáns részében, s ez a csoportok közötti diszkrimináció, nos, ehhez a médiagettó hozzájárul, s közbevetném, itt felmerül bennem a klasszikus kérdés: mi volt elõbb, a tyúk vagy a tojás? Tehát Mónika rárepült az élõ témára, vagy Mónika segítette erõsödni s ekkora mértékûre nõni a diszkrimináció csíráját?
Fogós kérdés. Ugye? (S most Mónikáról, mint általános jelenségrõl beszéltem….)


Mikor szünet lett odamentem Monori Áronhoz, és megkérdeztem, hogy van-e polkorrekt meghatározása a fogyatékkal élõ kifejezésnek. Azért, mert elõadása közben, minden alkalommal „fogyatékosok”-ról beszélt, s mi, Zsuzsival és Mariannával minden alkalommal felszisszentünk, közben nem akartam ezzel elõállni, mert egy nyuszi vagyok –bár Zsuzsi bökdösött, de én gyáva vagyok, mint tudjuk-, de szünetben nekiszegeztem a kérdést. S készségesen válaszolt. Azt mondta nincs erre ilyen irányelv, s amint láttam elõbb nem is igen értette amit kérdeztem, ezért hozzátettem példának a süket-siket szópárt, melybõl az elsõ hülyét a második pedig a halláskárosultat jelenti, no meg azt, hogy ezt én nem tudtam a balesetemig, vagyis 10 évvel ezelõttig, de aztán –mondhatni- saját bõrömön érezve tapasztalhattam meg, hogy igen, nagy különbség van ezen kifejezések között. (Az is lehet persze, hogy csak errõl az oldalról tûnik ez fel, de innen egyértelmû.) Ekkor már nyilvánvaló volt, hogy mivel keresem meg, s kifejtette, hogy õ nem egy született elõadó, s írásban vagy ha röviden kell egy konkrét témáról beszélnie, akkor természetesen a fogyatékkal élõ kifejezést használja, de itt, most, annyira sokrétû és viszonylag hosszú, több területet felölelõ, eklektikus elõadást kellett tartania, ezért valóban nem figyelt erre külön.
A 2001-es népszámlálás adataiból kaptunk két részletet, egyik a fogyatékkal élõk aránya, mely szerint magát valamely fogyatékkal élõnek 540.000 ember vallotta akkor, míg romának 189.982 fõ. Azért nem a tavaly év végibõl, mert azon adatok feldolgozása még nem történt meg, tehát nem ismertek a jelenlegi keretszámok. (Nos, mindenképpen érdekesek ezen adatok is, és azt nem szabad elfelejteni, hogy önbevallás történik egy népszámláláskor. Az is elhangzott, hogy a zaklatott, a többség által kvázi ellenségként kezelt csoportok tagjai sokkal kisebb arányban vallják magukat annak, ami. Ez tökéletesen érthetõ. Ahogy az is, amit már most hallani vélek, hogy bizonyos oldalról, mi ennek a magyarázata…)

11.10-11.30 Kávészünet
Én nem mentem le kávézni, hanem készítettem néhány képet.








Balatoni Zsófia social media szakértõ, Uniomedia Communications
11.30-12.00 Közösségi média - progresszív külön út vagy a hagyományos
hírszolgáltatás partnere

Kiderült, hogy a Facebook magasan a legnagyobb hányaddal rendelkezik a felhasználók tekintetében a közösségi hálók körében, s annak nemcsak a társadalmi kapcsolatokban van szerepe, de például vélemény formálásban is, és talán még érdekesebb, hogy konkrét adománygyûjtõ oldalak is szép számmal találhatóak.

Ezek mellett a közösségi média például arra is jó, sõt, sokkal jobb megoldást kínál, ha egy magánembernek egy társasággal, egy nagy céggel van feloldhatatlannak tûnõ problémája. Erre tökéletes példa, az ott bemutatott videó is, mely egy zenészrõl szól, melyet õ is készített, s a történet a következõ: fellépésre utazott Halifax és Chicago között, ahogy kell feladta poggyászként a gitárját, mely ugye munkaeszköze is, majd mikor megérkezett azt összetörve kapta meg. Bejárta a reklamáció rendes útját, minden lépcsõn elutasították panaszát, ezért készített egy pár perces videót, melyben elmondta a történetét, majd azt feltöltötte a Facebook-ra.
Íme:



Azt hiszem, nem meglepõ, hogy a társaság a rohamosan osztódó s rájuk nézve nem túl hízelgõ képsorok láttán megegyezett az utassal.


L. Ritók Nóra szerkesztõ, nyomorszele.blog.fn.hu
12.00-12.30 Egyéni utak - hírszolgáltatás a nyomor szélérõl a mainstream médiába

Tulajdonképpen ez a szelet volt az, ami miatt mindenképpen ott akartam lenni, s még a hóesés, a lefagyott járda sem tudott rávenni, hogy maradjak a biztonságos házban. Mert nem ismeretlen elõttem ez a név, no nem olyan régóta, mert szinte éppen egy éve láttam õt elõször Veiszer Alinda Záróra címû mûsorában (s most megkerestem, bár akkor nem emlékeztem a nevére, csak a tényre, hogy ki õ s a tettre, amit véghez visz, de késõbb aztán rátaláltam a blogjára is), amit én nagy-nagy szeretettel néztem mindig (s itt is megemlékeztem néhány epizódról 1, 2, 3).
Mutatott képeket a falvakról, ahol dolgozik, ahol az Igazgyöngy Alapítvány és Alapfokú Mûvészetoktatási Intézmény-rõl, ennek alapelvérõl, s mutatott munkákat is, melyek ezen keresztül készültek.
Beszélt arról, hogy azok az emberek akikkel dolgozik, akik ott élnek –nem véletlen a blogja címe: Nyomor széle- mennyire rossz mentális állapotban vannak, s egy adat nagyon megmaradt –felírtam, természetesen- bennem, van egy kis falu a körzetben, ahol dolgozik, Told. Ott 360 ember él, és ebbõl 6, azaz hat fõnek van munkája.
Ezek után van még kérdés???

Elmondta például, hogy a kurucinfo-n néha foglalkoznak vele, s egyszer megjelent egy komment –a konkrét esetre nem emlékszem, de nem is az, hanem az arra adott reakció a lényeg-, mely így hangzott: „Nem bipoláris ez a hülye tyúk?” S ezt õ, némi elégedettséggel nyugtázta. Mondanom kell, hogy ettõl még szimpatikusabb lett nekem?

Mondott egy kulcsmondatot is –illetve többet is, de ezt megjegyeztem-, miszerint ez amolyan vezérfonal ennél a munkánál: „Megmozdítani az adományokkal, de nem elváróvá tenni!”. Meg kell találni ennek a két dolognak az egyensúlyát, azt a pontot, ahol még szinkronban van e kettõ, s így elõre viszi a dolgot.



12.30-13.20 Ebédszünet
13.20-15.00 Szekcióülések

Dr. Gáti Anikó és Dr. Kossuth Borbála, EBH
Jogesetek az Egyenlõ Bánásmód Hatóság eljárásából
Nemzetközi és hazai joggyakorlatok

Nagyon elcsúszott idõben az elõzetes terv így a szekcióülésekbõl csak egyen tudtam részt venni, pedig szívesen mentem volna akár mindegyikre is, de csak erre jutottam be.

Nyolcan voltunk az ülésen, melyen elõbb álláshirdetéseket vettünk górcsõ alá az esélyegyenlõségi törvénynek való megfelelésük miatt, majd az EBH eseteibõl kaptunk kisebb csoportokban egyet-egyet, s azokat kellett elemezni, kivizsgálni s ítéletet hozni az ügyekben. Majd elmondták, hogy valójában mi is volt a döntés.
Itt a kiscsoportban résztvevõ volt A Város Mindenkié csoport egy tagja, vagy a HÁTTÉR Társaság A Melegekért egy képviselõje, valamint egy újságíró egy egyháztól, két roma hölgy egy borsodi faluból vagy egy jogász a fõvárosból. Sajnos a késõbb bekapcsolódókra nem emlékszem. Mea culpa.


Dr. Sebestyén Andrea, EBH
Pénz vagy akarat kérdése?

Szabó Zoltán szervezeti kommunikációs tanácsadó, Fogyatékosügyi Kommunikációs Intézet
Tippek és tanácsok a tartalomszolgáltatók számára

Az információ elérése – Durgonics Tamás saját tapasztalatai
Látássérült emberek és az internet
A hátrányos megkülönböztetés felismerése
Érzékenyítõ gyakorlatok a média képviselõi számára

Dr. Pánczél Márta TÁMOP-5.5.5 projektvezetõ, EBH
A hátrányos megkülönböztetés felismerése
Érzékenyítõ gyakorlatok a média képviselõi számára

15.00-15.20 Kávészünet
15.20-16.00 Szekcióvezetõi összefoglalók, visszajelzések

Az illusztráció a Fiatalok a diszkrimináció ellen címû ifjúsági akcióra beküldött pályamûvek egyike,
Igen, én ideteszem azt a képet, ami nekem a legjobban tetszett, illetve tetszik, mert a segédanyagok egy mappában vannak elrendezve, így kaptuk meg –jegyzetek, prospetkusok, ismertetõk, cd- s annak a borítóján négy kép van a pályázat alkotásaiból.
Az egyik ezek közül Módos Dominika: KI-teremtés




A végét már nagyon nehezen bírtam csak kivárni. És ennek nagyon egyszerû, fizikai oka volt, legszívesebben nyüszítettem volna a fájdalomtól, amit a csípõm indukált bennem a számára szokatlan mennyiségû üléstõl. De nagyon, nagyon érdemes volt ismét elküzdenem magam odáig.
Köszönöm, hogy ott lehettem!

-------------------------------------------------------------------
Közös terek - média mindenkinek
Egyenlõ Bánásmód Hatóság TÁMOP-5.5.5 program 4. workshop
Az Egyenlõ Bánásmód Hatóság (EBH) Európai Uniós támogatású TÁMOP-projektje a diszkriminációmentesség
követelményére, a hátrányos megkülönböztetés áldozataira, illetve a jogaik
érvényesítésében szerepet vállaló szervezetekre fókuszál.
A hatóság workshopjainak célja a párbeszéd, a tudásátadás és a tapasztalatcsere. Olyan információk
és tapasztalatok megosztása, amelyek hozzájárulnak ahhoz, hogy a különbözõ szervezetek, így
hangsúlyosan a média is, következetesen érvényesíthessék szolgáltatásaikban az egyenlõ bánásmód
és a diszkriminációmentesség követelményét.
A rendezvény arra törekszik, hogy a résztvevõk képessé váljanak a diszkriminációs mechanizmusok
felismerésére, azok megfelelõ kezelésére és ezáltal a védett tulajdonságú társadalmi csoportok
esélyegyenlõségének feltételei megerõsödjenek.
A média kifogyhatatlan eszköztárral rendelkezik a védett csoportok (nõk, romák, kisgyermekesek,
idõsek, fogyatékosok, etnikai vagy kisebbségi csoportok) sokszor méltatlan és kiszolgáltatott
helyzetének tudósításához. A hatóság negyedik workshopja a média felelõsségét hangsúlyozza a
társadalmi kommunikációban és az antidiszkriminációs szemlélet széleskörû elterjesztésében.
A plenáris program során a résztvevõk tájékoztatást kapnak az Egyenlõ Bánásmód Hatóság 2011. évi
jogalkalmazó tevékenységérõl és a TÁMOP-projekt folyamatairól. A szekcióülések pedig elsõsorban a
diszkriminációs ügyek helyes, társadalmi kontextusban elhelyezett, elõítélet-mentes tolmácsolására és
kommentárjára irányítják a figyelmet, valamint a befolyásolás tudatosságának elmélyítésére
törekszenek az attitûdöt is formáló gyakorlatokon keresztül. Emellett a jelentkezõk megismerhetik a
Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság hazai sajtóról készült legfrissebb kutatási adatait, illetve a
Fogyatékosügyi Kommunikációs Intézet szakembereitõl a tartalomszolgáltatás akadálymentesítésével
kapcsolatos kérdéskört.
Az esemény arra szeretné ösztönözni a média képviselõit, bátrabban, gyakrabban és nyitottabban
nyúljanak az egyenlõ bánásmóddal kapcsolatos esetekhez. S többek között arra is keresi a választ,
hogy a téma iránt elkötelezett civil blog és social media oldalak hogyan teljesíthetik ki a védett
csoportokról szóló hiteles tájékoztatást: inkább kiegészítik az erre szakosodott (hír)mûsorokat,
nyomtatott és online sajtót vagy progresszív külön utat képviselnek a tájékoztatásban?
Vitassuk meg együtt!
A rendezvény a TÁMOP-5.5.5. A diszkrimináció elleni küzdelem – a társadalmi szemléletformálás és hatósági
munka erõsítése címû projekt része.
 

kozos_terek_media_mindenkinek