Igen. Még gyerek voltam, egészen pontosan 8 éves, mikor Gumikacsa elkezdte róni kilométereit az országutakon.
(Hogy mikor láttam elõször? Nem tudom, de már biztos vagyok benne, hogy igenis zsenge gyermek voltam akkor még.)
Hát, mondtam már, hogy 10% agyam van?
Nem? Akkor most mondom és bizonyítom is...
És akkor még a maradék milyen érdekes csatolásokra képes! Az aktuális példa erre épp az imént történt: megjelent a címlapon a friss bejegyzések között Évi tollából a Világjáró gumikacsák /Blogámia/. Mielõtt eljutottam volna odáig, hogy a bevezetõt elolvassam, hangosan kattantak maradék kerekeim az agyam helyén, s jött is azonnal az eredmény...
Végeláthatatlan út a semmi közepén, hatalmas kamion, majd kamion parkoló, pihenõ sofõrök, marcona alakok...
Igen, így mûködnek a dolgok mifelénk. Ami fontos, az nyomot hagy(ott). És úgy tûnik, ez a film idetartozik. Én gondolom azért, mert Apu, annak idején, mikor megmutatta nekünk, csodálkozó szemû gyermekeinek (Mártinak és Zsoltinak) olyan lelkesen tudta ecsetelni, hogy mennyire jó is ez a film. Csak a mosolyára, a lelkesedésére emléxem igazán; de maga a film... hát, asszem meg kell néznem újra, ha a történet is érdekel, s nem elégszem meg a ténnyel, hogy gumikacsa az én agyamban nem kizárólag a sok-sok kilométert úszkáló hongkongi játékmütyûrökkel egyezik, hanem azonosul a sivatagban száguldó fenyegetõ (vagy megnyugtató) méretû kamion sofõrjével is...
színes magyarul beszélõ amerikai akció-vígjáték, 110 perc, 1978 rendezõ: Sam Peckinpah író: Chip Davis, Bill L. Norton zeneszerzõ: Chip Davis operatõr: Harry Stradling Jr. vágó: Graeme Clifford, Garth Craven, John Wright szereplõ(k): |
← Vadidegen (Perfect Stranger; 2007) | Tanmese. Majmokról? → |