Konc

Nem, nem cz-vel, hanem simán, csak így, cével, és nagyon nem simán, mert egymás vérét kívánva, halált kiáltva, aljas, ostoba, kegyetlen módon.

Káosz. Pánik. Szappan.

Ahogy ma -meg már néhány napja- végignéztem a tér kezdõlapján, igazán csak ezt látom ott. Csak az itt szereplõ alakok messze nem olyan vonzóak, mint Tyler Durden -legyen akármelyik személyiségében is-, de a filozófia egy rászét nagyon korrektül hozzák.
Mert ez a mondat a filmbõl, tökéletesen illik erre a sok fékevesztett, okos, erõs hímre, akik itt bujtogatnak gyilkosságra, nemi erõpszakkra, tömegmészárlásra, ideológia szerinti emberirtásra. Íme:

"A mi háborúnk szellemi háború. A mi válságunk az életünk."

Az én életem nem ez.

Sokaknál, bajuszuk lobogásával kísérve, átvette az osztályharc kommunista eszméjét tagadva de azt mégis hûen követve, ez a fenti ideológia.
Legyintek és sajnálom õket.
Közben meg tudom, hogy ahogy Jack és Tyler Durden egy személy, mi is egyek vagyunk.
Ha Tyler kap egy balhorgot, másnap Jack arca lesz kék-zöld-sárga-püffedt.
Ha a behergelt és szemellenzõs okosak viszik a szart tovább, mi ugyanúgy szívunk, mint õk is, piusztán annyi a különbség, hogy elvakultságuk okán õk, csak mikor már zuhannak le a sziklák mellett, akkor veszik tudomásul, hogy rosszfelé követték üdvözült mosollyal, alacsony, ám óriási egóval terhelt vezérük.

És mi is a konc? Most éppen az Idiokrácia -hányok ettõl, de ezzé válik lassan a hazám- legnagyobb közjogi méltósága, s az õ helyesírási képessége, valamit az ebbõl adódó nyelvtani szabályok kényszerû átszabása....
(De sajnos, ez nem újdonság...)

Marakodni a koncon. Jobb lesz? 
Annak biztosan, aki a csata felett áll és önfeledten szemléli a harcot a kis falaton, közben õ az, aki minden mást elvesz....

konc