Kispadon

Zebra (csíkoshátú barátom) írta kommentben a szülinapi cérna szakadásomhoz (ehhöz itten, ni) (hehe, kis magánteszt, ez vajjjjon mûxik??), hogy a "kispadom sértetlen".
Na, errõl eszembe jutott, hogy a bennem élõ kép a térrõl egy parkkal egyezik, amolyan hájdpark, ahol a bloggerek ülnek a saját padjukon és mondják a magukét.
Nos (ez is egy teszt.... tördel-é avagy senem?? Hö?:), akkor úgy ment, hogy a parklakók idõnként odaültek kedves (vagy nem kedves, néha oltári baromarc, de szórakoztató) szomszédjukhoz (netán távolabbi, de mindenképpen szintúgy parklakó ismerõsükhöz)és elbeszélgettek kicsit, de elsõdleges volt mindenkinek amga padja, hisz azok egymástól jól szeparáltak, gyakorlatilag önálló életet élõk voltak.
Mára virradva (vagy tegnap? ki tud lépést tartani ilyesmikkel, na!?) ez megváltozott. Ki-ki padja most betolódott a nagy-nagy közösségi pusztára és korlátlanul ordítozhatunk bele a világba, mert már a park határaival sem lehetünk tisztában. (Én legalábbis, na.)

Sok-sok pad, amelyek egyre kisebbek, körben egymás mellett, mindenki dumál, de nincs senki, aki az egész parkot irányítaná.

Lesz még?




Megjegyzem: én el nem megyek. Bojkott? Czahhhhh... ha én, szegény rokon elmegyek, egy nagy hálasóhajt váltanék ki a parkõrbõl... azt meg nem ezért akarom megkapni. Sokkal inkább azért, mert mégiscsak rájön: én vagyok a motor, amitõl idevetõdik a pénzes cucc. (Álmodom? A kispados mindig is megtehette ezt. Mitõl lenne éppen most másképp?)

 

kispadon