KÉZFOGÓ - már megint
Ostoba a cím? Milyen lenne, hisz én adtam... szóval, a forrest-vonalat nem feladva maradt a tavalyi megint, de megkülönböztetésül tettem elibe, amit. Na. Éééérthető???
Mert ugyi volt elébb ez: http://lattilad.org/vicky/doku.php/talema/blog/kezfogo_idahot osztán meg ez: http://lattilad.org/vicky/doku.php/talema/blog/kezfogo_-_megint?s[],s most meg emez, ni.
Készültem erre is, mert ez fontos, nekem. Ahogy le is írtam ezen alkalmakkor is, meg ezerszer máskor is, az ilyen események fontosak. Nekem is, de nekem -ez most- azért, mert meggyőződésem, ahhoz, hogy a világ emberléptékűként működjön, elengedhetetlen a tolerancia megfelelő szintje. S ez így nagyon nem egzakt megfogalmazás, de tudatosan nem azt írtam, hogy "a tolerancia magas szintje" például, mert azt hiszem, ennek, nincs magas szintje. Van, mely a_megfelelő, vagy nincs. S jelenleg a nincs szinten tart a hazai közgondolkodás, bármilyen védett csoportra vonatkoztatva szemléljük is a kérdést. (Ha kell, kifejtem... például épp egy nappal a KÉZFOGÓ előtt voltam a MEOSZ-ban egy egyeztetésen a döntési helyzetben lévők és érintettek, valamint a forrást biztosítani képesek között, s bizony ismét kiderült, van olyan kérdés, amit egyszerűen még az e területtel foglalkozó ember sem ért... vagy nem akar érteni... hiszen "spóroljunk"...) De ez megint csak elkanyar volt...
Aznap délelőtt abban a nagy szerencsében volt részem, hogy sikerült eljutnom az Állatkertbe Énonokámmal. (Nem tudom eléggé hangsúlyozni, hogy mennyire hálás vagyok Őszüleinek és Magdának, hogy lehetővé teszik ezt nekem. Láthattam olthatatlan csodálatát a kelgyók felé, s azt, ahogy idézni tudja a mondókájukat, csakígy az oroszlánét és a majmokét is. És azt is láthattam, Énonokám és Őanyukája simán beférnek kettecskén a gyermekalagútba amin keresztül el lehet jutni egy kifutóhoz... szóval ez történt délelőtt s nem is akartam itt megemlíteni ezt, mert ez a poszt a KÉZFOGÓ-é, de boldog nagyiszívem nem bírta kihagyni...) Szóval, már mire a Jurányiba értünk -mert most ott volt a gyülekező, mint a Panasztaxi-kor http://lattilad.org/vicky/doku.php/talema/blog/panasztaxi_-_beszalltam- eddigre én már kicsinyt megtört voltam, meg amúgy is, ahogy szoktam, most is írásban kértem előre segítséget, hogy -a mostani kicsit nagyobb távon- ne Magdának kelljen tolnia a székemben a Moszkváig, ahol is most nem külön-külön volt ikszelve a helye mindenkinek, hanem egy-egy csoportnak egy-egy területe, s azon belül kellett megfagynunk a konfettijelre -ami ismét egy újdonság volt... Nos, kaptam is segítséget, de ő nem boldogult a kerekesszékkel így elkaptam egy lelkesnek tűnő szereplőt -a szervezőkön egyen-póló, a segítőkön láthatósági-mellény volt-, s első körben simán lefiatalembereztem -de mentségemre legyen, nem tudok egészen hátrafordulni a székemben, így csak a sziluettjét láttam, és a kockás ing "lenyomatát" agyam helyén-, s erre mosolyogva nyújtotta át a jobb kezét a vállam fölött -s hallottam a hangos nevetést a környékről... velük nevettem én is, gondoltam, ha sértésnek érezné, nem így válaszolna. S bemutatkozott, így megismerhettem Kingát -persze én is-, aki segített a Jurányiból feljutnom a Moszkvára, sőt, ott ugyan félreállt, mert hiába hívtuk, nem akart a jégszobrunk részévé válni -amit megértek, ha már bírtam ilyen otromba lenni, de állítása szerint nem ez volt a háttérbe húzódásának az oka-, s mikor megmozdulhattunk, ismét előkerült és akkor is segített beállni a "csinálunk egy nagy fotót"-hoz, sőt, utána is a metróhoz jutásomban. (Köszönöm Kinga! Ígyekszem megtalálni az emil-címed, mert szeretnék írni néked... na, de nem fenyegetek jobban... hehe...)
Ja, és nagyon fontos megjegyeznem, hogy mikor odaértünk Magdával, a segítség mellett még az volt a kérdésem a szervezőkhöz, hogy lehetséges lenne-e, hogy most hárman álljunk majd. Mert mi ketten voltunk -s Magdától még ott is kérdeztem, nem lesz-e neki akár egy halvány gondolatnyit is kellemetlen ez a szitu... mert lehet ez egy meggyőződésesen elfogadó embernek e szint már sok, de aszonta, hogy nem. S én ezért is hálás vagyok. Szóval, mi ketten voltunk, de vártuk, hogy megérkezzen Ágnes, drága barátném... akivel terveink szerint trióban állnánk majdan...
S az eligazítás közben ott is volt!!!
Jó sokat kellett menni -ennyit képtelen lettem volna tejesíteni, de székkel és Kinga segítségével simán... és vigyorogva-, és nekünk a kékkel jelzett területen kellett helyet találnunk s megfagynunk. Éppen kéznél volt egy utcabútor, egy pad. Tehát gondoltam, s nem is vétózták meg Magda és Ágnes ezt, hogy Magda leül, Ágnes rátámaszkodik a szék egyik karfájára, én magasba tartom az információs lapot, melyet az eligazításon kaptunk, hogy aki zölden meglát egy fagyott párt a téren s nem tudja mi a retek van, az elolvashassa miről is szól ez, de sajna idézni most nem tudom, mert a papír a kerekesszékemben maradt, az pedig Magdánál parkol. Na, majd eccercsak...
Én háttal ültem a konfettiesőnek, de eccercsak megfagytunk és a Postapalotára mutattam a székemben ülve, Ágnes és Magda pedig a kezem irányába figyelve erősen álltunk 7 percen át.
Én nagyon élveztem.
Megint.
Egyelőre egy képem sincs, mert ma már péntek van, ez pedig szerdán volt, de én a kedd-szerdai non-stop menés, tárgyalás, állatkertezés, flesmobulás okán annyira szétestem, de annyira, hogy azt el sem tudom mondani... de mostanra visszatértem!!! Lesznek képek. Ha körülnézek kicsit, amit eddig azért nem tettem, mert 10% agyat nem lehet osztottan használni. Na.
Szóval, láttam kiselefántot és lefiatalembereztem Kingát, mert kék kockás inges mimikrije megtévesztett, és megcsodáltuk hármasban a budai Postapalota jelen állapotát.
.......................
Hát, kép egyelőre nincs, de egy videót találtam, ahol néhány másodpercnyire az össznépi fotózáskor látszom, Magda és Ágnes hasonlóképpen csak (1:53 körül).
2017.05.19., 10:05
~~DISCUSSION~~
| ← Egy nap.... | 'Párhuzamos avantgárd - → |