Hogy mire nem képes a hülyeroki egy kiállításért

... és egy sokkoló hír*.

Az úgy van -s errõl sokszor dohogtam már, mert ez így nem normális, de ha ez lenne az egyetlen abnormális kishazánkban-, hogy állami fenntartású kiállításra a fogyatékossággal élõ személy, plusz egy kísérõje, ingyen bemehet s tekintheti meg azt. Ez így jól is van.
Ám, nehogy azt hidd, ennyivel beéri tekintetes hatalom, mert dehogy... messze nem elég, de sõt, a fogyatékosság ténye, mely e helyzetben gyakorlatilag semmit sem jelent.pedig elsõ nekifutásra azt hihetnénk, ez egy hátránykompenzáció. De így, ahogy ez jelenleg mûködik minimum karcos...
Hiszen e kedvezmény igénybevételének egyetlen feltétele a MEOSZ tagsági viszony megléte.
MEOSZ tag pedig az lehet, ugye, aki leperkálja a tagdíjat.

Akkor hogy is van ez???

De ne kukacoskodjak már, igaz-e!

Szóval, szerettem volna decemberben befizetni a tagdíjat, mert tudtam, hogy valamikor január elején megyek a NEMZETI MÚZEUM-ba, tehát mielõbb köll a pöcsét a könyvecskémbe, s nem akartam lemaradni, ám nem volt csekk, kp-val meg nem lehet fizetni ott, így ki kellett várnom az idént...
Telefonon elutaltam a pénzt és felhívtam a helyi egyesület elnökét, hogy mikor kaphatom meg a pöcsétet. Vagy ma délután két órán át, vagy jövõ héten ugyanekkor, ám akkor már a kiállítás szempontjából, amit idén elõször meg akarok nézni, késõ lenne, így most vagy soha...


Kérdezõsködtem, de nem volt senki aki be tudott volna vinni, így maradt a VOLÁN. Ami nagyon nem egyszerû mostanság nekem, de hát vagy így, vagy sehogy.

Még a kérdezõsködés folyamat részét képezte az alapítvány sofõrjének megkörnyékezése, hogy hátha éppen ma, éppen abban az idõben erre jár dógában a busszal, s netán akkor be tudna engem vinni, az se baj, ha ott hagy, hiszen így is legalább egy utat megspórolnék a 'buszmegállóhoz batty-buszra mászás-buszról mászás-buszmegállóból batty' négyszögbõl...  de sajna telefonja ki volt kapcsolva, így vele nem tudtam beszélni, tehát hívtam az alapítvány elnökét, s megtudtam, idén még nem is dolgoznak, tehát ez kút... hüppp... maradt a VOLÁN.
És mire teljesen beletörõdtem, hogy ez a túra emberpróbáló -na, jó, csak 'rokipróbáló'- lesz, hívott Gábor, a sofõr.
Elmondtam neki, hogy mi a nyûgöm s azt is, hogy tudom, nem dolgoznak, így vaklárma volt az egész... de nem hagyta annyiban.
Mindjárt itt lesz és beviszi a könyvem, bepecsételteti amit be kék pecsételni, majd visszahozza azt.

Áldott legyen lába nyoma is!!! .... :)

* ami még nyomot kell hagyjon az az a sokkoló hír, hogy minden gyógytornászok leggyógytornászabbika nyugdíjba megy egy szûk negyedév múlva, s ez engem meglehetõsen fájón érint. Sokat, nagyon sokat köszönhetek neki, de ez egy hosszabb, célzottan erre fókuszáló hálaadás témája, és ehhez még nem érzem elég erõsnek magam.

Ám Scarlett O'Hara a 'barátom',tehát erre majd holnap gondolok, most a mai gyõzelmem: megyek kiállításra, mert Gábor megteszi nekem a messze nem kötelezõt, sõt!!!


/Csak szerényen, ugye?/

............................
Gyengébbek kedvéért, íme a pöcsétem idõzítésének célja, ha nem esett volna le, egy KIÁLLÍTÁS. 
S a kívánság, hogy látni akarom, lehet, undorító, de bizony az én ízlésem ilyen, na.

hogy_mire_nem_kepes_a_hulyeroki_egy_kiallitasert