Csakhogy láthatóan, érzékelhetõen nem olyan, mint kéne...
A héten, valamelyik éjszaka, úgy döntött a cirkonk, hogy nem teszi a dolgát. Pontosabban -mint kiderült- nagyon is azt tette, hiszen a nem megfelelõ gáz miatt, fogta magát és kikapcsolt. Ennek eredményeként a ház dermesztõ jégveremmé vált reggelre, s mikor ezt észrevettem, be sem tudtam kapcsolni, mert el volt taknyolva az öszes fúvókája.
Remek.
Szóltam az egyetlen számomra elérhetõ arra alkalmas embernek, Misinek, hogy ugyan tegye már meg és vesse latba mérhetetlen tudását és vegye rá eme remek szerkezetet, hogy csináljon meleget. Nem volt ez olyan egyszerû!
Kiderült, hogy nem a mi cájgunk az egyetlen, amelyik a sztrájk mellett döntött akkor éjjel, hiszen az õ házuk is erõsen a kihülés útjára lépett akkor.
Így nyilvánvalóan csak másodikként szerepelhetttünk az S.O.S. listán Misinél, de jött, amint tudott, így végül is nem fagytunk jégkockává.
Aztán teltek a napok, viszonylag eseménytelenül -mármint ami a fûtést illeti leginkább, néha-néha legfeljebb újra kellett gyújtani az õrlángot, de nem jelentett bajt sem a fûtésben, sem a melegvíz ellátásban- majd jött egy minden más tekintetben eseménytelennek tûnõ délelõtt, mikor is nekikészültem, hogy hajat mosok.
Ültem is aztán a helyemen -ugye ez ismert, hogy a rokinak a zuhanyozáshoz rendelkezésre áll egy speciális alkalmatosság, mely lehetõvé teszi, hogy stabilan várja a vizet, kapaszkodás nélkül, vagyis egy lehajtható szék, benn a fülkében, azaz nem túlzás: ültem-, és vártam, hogy felmelegedjen a víz a viselhetõ hõmérsékletre.
Hát, nem tette. Érezhetõen nem volt fagypont körüli, de nem is érte el még a langyosnak nevezhetõ szintet sem.
Úgyhogy pusztán önvédelembõl a sima s méghozzá nagyon gyors zuhanyozás mellett döntöttem, a hajmosás gondolata nélkül... azt azért nem mertem volna megkockáztatni.
Aztán vacogó fogakkal ellenõriztem a cirkot, hogy mégis mi van. Az eredmény az lett, hogy mikor kinyitottam tökig a melegvizes csapot (nem, nem ír módi, hogy külön meleg, külön hideg, hanem keverõcsap, amivel még a magamfajta agyilag gyengén eleresztett népség is boldogul, akár még az önforrázás veszélye nélkül is) ugyan fellobbant a láng a tûztérben, ahogy kell, de siralmas intenzitással téve azt. Olyan volt, mintha az õrlángra jutó minden teljesítmény oszlana szét a sok-sok hasznos láng között, vagyis a víz gyakorlatilag nem melegedett.
Tehát Ildikééknél (Misi kedves neje, vagyis egy cég) is ugyanaz a helyzet állt elõ, mint itt, s azóta kiderült, hogy minimum még egy házban itt nálunk az Urbáriumban történt ilyen. Szóval nem egyedi eset.
Ez lehet az a bizonyos rossz minõségû gáz? Ami vagy nem arról jön, ahonnan eddig, vagy valami tartalék, vagy tuggyafene...
Egyszer volt hasonló a nettel. Mikor egy villám miatt bemondta az unalmast a cucc, s majd' 10 nap alatt sikerült rávennem téonlájnékat, hogy ugyan cseréljék már ki, persze arra az idõre is éppúgy fizetnem kellett a díjat. Mert mint mondták, a villám nem az õ hatáskörük... A gáz árában sem csak a köbmétereket fiztetem, hanem azt is, hogy ha én szerzõdést kötök velük, vállalom, hogy igénybe veszem a szolgáltatást, melyet õk, az adott minõségben biztosítanak is. Most akkor hogy van ez?
Most megyek és teszek egy újabb próbát.
Utána jelentem, mi volt.
← Négercsók - ha már, ugye... | Tendencia → |