Az apropó: http://igen.blogter.hu/?post_id=40886
Alapvetõ dolog: nem fél almák vagyunk, hanem ketten alkotunk egy egészet. Ez a két állítás nem ugyanaz.
(Én most is egész vagyok, de a jobbik, okosabbik, 'igazemberebb' felem nincs már itt.)
Hogy kinek mit jelent, azt nem rudom. Nyilván mindenkinek mást, nyilván mindenkinek annyit, amennyire komolyan veszi magát s az életét, tudomásul veszi a kudarcait, a sikereit.
Én tudom, hogy nekem mit jelent. Kb azt, amit az eredeti legenda/mítosz/monda 'tudomisénmi' szerint.
A TÚLÉLÉS biztosítéka, a mankó a lelkemnek.
És eddig az összes felfogás közül (pedig hallottam/olvastam jónéhányat), Péter értelmezése tetszik a legjobban.
Az alma, amelynek az egyik fele más közegben van.
Én itt vagyok....................................................Õ odaát.
De egyazon alma két fele vagyunk.
← Gratulálok! + | Melyik a jobb? Hát a bal! → |