Elveim

Egynek jó talán, hogy mikor kérdeznek, válaszolok.

Luciferina tette fel nekem az aktuális kérdést, miszerint milyen elvek szerint élek.

A napokban rajtam eluralkodott hangulat azt diktálja, hogy visszakérdezzek: miért, élek? Majd rögtön tovább is komolyodik ez a felvetés, miszerint: miért élek?
Elõbb tisztáznom kell magamban, hogy mi is az, "elvek szerint élni".
Csak általánosságokat találtam, és ahhoz, hogy úgy leírjam, nem kell pontos linket tennem. Mert az elvek szerint élni csak annyit tesz, hogy következetes az ember.
Nem máshoz, nem kõbe vésett tanokhoz, hanem magához képest az, a maga elé felállított szabványokhoz mérten.

Mik ezek a határok?
Egyenesség.
Határozottság.
Keménység.
Önzés.

Ezeket így, gondolom, magyaráznom érdemes. Bár, gyanítom, hogy aki nem ismer, vagy ismerni vél és saját mércéje mentén értékeli a fentieket rám nézve, már el is menekült innen.

Mégis nekifutok, de sokszor megtettem ezt már, ám az ismétlés és tudás rokoni szálait tekintve, nem fölösleges tett lesz ez talán.

Egyenesség: tudd, hogy mire számíthatsz tõlem. Igyexem nem elsõre ítélni, de ha ez megtörtént, arról tudni fogsz, amennyiben érdekel. Valami ilyesmi.
Határozottság: ezt nem kell részleteznem, azt hiszem. Valami vezérfonal kell, amihez tarthatom magam, s ez így a negyedikkel jár párban...
Keménység: szerethetõ vagyok és szeretni tudok. Elõbbit remélem, utóbbit tudom. De különbséget tudok tenni fontos és elhanyagolható között. Leginkább ezt takarja a keménység az én szótáramban, s ez érvényes személyekre is. Megtanultam "leírni". Talán az egyik legkeményebb lecke volt, de megtanultam.
Önzés: a határozottság "testvére". A rokiság csak ezzel játszható pálya. Ezzel együtt is felemészt kis híján, de enélkül nem megy. Láttam erre példát. Beégett figyelmeztetésül a nem igazán funkcionáló memóriámba. Ha jól érzem magam, akkor jót is közvetítek. Ehhez kell az önzés.


Ennyi.

Ha már ma az életrõl beszélgettünk, RJ véleménye érdekel, nomeg Dittéé, [ht]-é, Bóvicáé, Kiccsillagé és Zebráé. Fogalmam sincs, hogy ki volt és ki nem. Még mindig Pétert kérdezném, meg Marlingtont legszívesebben, de õk elköltöztek a parkomból....
Kéretik azoknak is komolyan venni ezt, akik nem is itt blogolnak! Itt alant, kommentben is ki lehet fejteni a kérdést! Köszönöm!

elveim