Eldobható...

Eldobható vagyok.... és kigúnyolható.

Céltáblát játszom, teljesen önszántamból.

Azt hittem erõs vagyok. Ha levágták volna a lábam, akkor most nem képzelhetném magamról -még ennyire sem- hogy ember... igazi ember vagyok.

... és akkor 4 évet megspóroltam volna mindenkinek. 

Vagy csak egyszerûen meg kéne végre békélnem a gondolattal, hogy nem kellek senkinek. Illetve, akinek kellek, már a másik oldalon van. Mindenki ott van már, aki ehhez a szûk körhöz tartozik. És most itt már rég nem a nemiségrõl van szó.

Ha játszom tovább, hogy eszméletlen erõs vagyok, akkor azt kéne gondolnom, hogy ez is a leckém része. Csak vegyem ezt tudomásul és passz... lépjek tovább, képes vagyok rá.

Pasik? Nõk? Szerelem? Viszony? Munkahely?   

Jó az élet belsõ oldalán. Kívülrõl nézve különösen látszik ez.

eldobhato