Azt hittem, már aludni fogok. Megint valami g kategóriás ócska horrort néztem -ami már kicsit sem borzol... nem, nemhogy nem borzol, már egyenesen oda sem köti figyelmem a képernyõhöz- néztem, mikor fél 2 magasságában úgy éreztem, talán meg kéne próbálnom aludni egy kicsit, úgyhogy lépegettem a csatornák között, majd mikor visszaértem az origóhoz, mely itt az m1 -amit mostanában nem nagyon, vagyis inkább nagyon nem nézek, mert királyi szóval az is pöcegödörré silányult, elvétve benne néhány meglepõen ott maradt értékkel- s ki nézett rám onnan? Na ki?
Hát KissTibi.
Ott ragadtam. Naná.
Koncertek az A38 hajón, most is ez megy még, de már a Magashegyi Underground nyomja.
Én öregszem, vagyis öreg vagyok már, így maradok. Öreg vagyok, már majdnem napra pontosan 10 éve. Néhány nap múlva 10 éve....
Nem lehetsz ilyen megkövült szobor
Szabadulhatatlan nyûg, nem is akarom elveszejteni... de nem is lehet.
Innen nézve üres és silány
Belülrõl pedig az egyetlen, ami látszik.
Sebesült szárnyak a mûtasztalon
Megsemmisülés... élet-halál... jégmezõ... nihil... kötél... busz... fekete alapon vörös betûk...
Egymásnak feszül megannyi akarat
A vágytól kataton görcsben zihál
Erõ... kitartás... monotónia... katatónia... virtuális élet...
Itt vagyok hát, kaput nyissatok
Itt vagyok, kaput nyissatok?
Feldobtam és az élére állt az érem
Csöndes háború, néma fegyverek
Semmi sem lesz ugyanúgy, mint régen
Egyszerre szép és egyszerre szörnyeteg
Egyszerre? Eltakarja, betemeti... betemette örökre a szörnyeteg...
Tudtam... és azt is, hogy ez csak töredék... és azt is, hogy értelmetlen, és azt is, hogy nincs vége és azt is, hogy egyre rosszabb, és azt is, hogy egyre nagyobb szabad idõszakokkal, de egyre nehezebb súlyokkal... koncentrált, nyúlós, irgalmatlan, kegyetlen, szennyes, bûzös, rothadó, ragadós... muszáj...
Muszáj.
Egy skizoid Mikiegér, mer' õ látni égi jel
Most lesz 20 éves. Mi, a Fekete Lyukba '89-tõl jártunk, elõbb PUF-ra, majd Quimbyre.
Idén 20 évesek. Most, néhány nap múlva ünneplik.
Ünneplik akik ott lehetnek.
Nincs aki elkísérjen, egyedül meg nem mehetek. Úgyhogy
Zajos magányban foszforeszkálok
a sápadt fényû telihold alatt.
10 év
és ha a vegyszer egyszer a vénába hatol...
egy_skizoid_mikieger_mer_o_latni_egi_jel
← A bûn színe | Jobbik részem → |