No, és persze, Érik a gyümölcs.
De most ez csak beugrott, néhai életem árnyaként, hisz John Steinbeck alakjai -úgy tûnik- olyan mély nyomot hagytak, hogy még a maradék is fontosnak tartotta megjegyezni ezt.
Néhány napja fura neszezést hallok éjszakánként, de mivel Am/, minden kutyákok legkutyábbika oly kézenfekvõ magyarázatot nyújt az ilyetén kérdésekre, nem igazán törõdtem vele.
Aztán valamelyik este -pontosan tegnapelõtt- a bezárt ajtajú szobámban hallottam a gyanús zajt, így nyilvánvaló volt, hogy parajelenségrõl vagyon szó, hisz házõrzõnk éppen a nappaliban nézte a tévét...
/Rágott alma világ innen/
Rájöttem, mi is lehet az a természetfeletti jelenség, mely ilyen hanggal jár.
Gondoltam, cseles leszek és mintegy meglepve õt, hirtelen felkapcsolva a villanyt, ráhozom a frászt, s így is tettem.
Nos, ez az egér nem egy beszari kölök, meg kell mondjam. Az tény, hogy a minap az ajtó zsanérjából kihullott, s a sarokba gurult néhány centis kis tengellyel nem játszott tovább -ahogy tette azt addig, s amire éles fülemmel felfigyeltem-, de nem tûnt sokkoltnak, sõt, mégcsak berezeltnek sem.
Meglapult ott az ajtóban, rám nézett és várta a következõ lépést. Szemeztünk egy kicsit, majd elunta a láthatóan döntésképtelen voltom, s ment a dolgára.
Na már most. Én meg azóta azon töröm mikroszkópikus agyam, hogy hogyan szabadulhatnék meg kéretlen lakótársamtól.
Szóval, kellene valami ötlet, mely segít az egértelenítésben, de megkíméli az egyetlen férfit a házban.
← Dagi tál | Egy korszak vége → |