Hogy meg tudjam mutatni az úl hitvallásotokat, ugyanis én rátaláltam a logóra. Megjegyzem, dehogy új, csak most már nyíltan szartok bele mindabba, ami itt van.
Szóval:
Nehogy félreértés essék, kicsit sem a haszonközpontúsággal van baj. Annál inkább azzal, ha valaki nem veszi észre -évek hosszú során át sem-, hogy mi jelenti számára a bevételhez vezetõ út elsõ, s elengedhetetlen lépcsójét.
Ugyanis, ha a felhasználó le van szarva, akkor ugyan mi a frászkarikáért jönne be a vágyott reklámbevétel?
Na, mindegy... én csak kotyogok, mint szoktam. A padom szeretem, a park viszont igen régóta szemétteleppé vált és nagyon nem pusztán a parkõrökrõl van szó, hanem a válogatott rezervátumlakókról is, akiknek ámokfutásával szintén mit sem törõdik az egyedül pavlovi reflexszel megáldott parkõrünk. Csak éppen nem csengettyû, hanem pénzérmék jellegzetes hangja a folyamat beindítója jelen esetben.
← Nanbudo | Lebegés → |