Az élet belsõ oldalán...
Az egyik mottóm magyarázata. Ez sem azért van, hogy mentsem magam, csak pontosabban érthetõ, talán. HS7 után.
Heaven Street Seven: Cukor
Szerintem a legjobb lemezük. Szubjektív megállapítás, de nekem mindenképpen a legjobb a sorban. A b. elõtt csak meghallgattam, néha mentünk koncertre (ha Quimbyvel egy helyen léptek fel) de nem rajongtam értük.
Ez most sem változott (mármint ma sem rajongok értük... kissé vicces is velük kapcsolatban talán ez a felvetés), csak most értem a mélyebb jelentést is. Illetve csak beleképzelek ebbe is -mint minden másba- valamit, ami nekem kapaszkodót nyújthat.
Amiért most belekezdtem ebbe: Péter az 'Eldobható'-hoz írt hsz-e miatt, azt hiszem meg kell magyaráznom, amit ott írtam.(http://talema.blogter.huhttp://talema.blog.hu/media/image/200602/?post_id=14222)
Tehát:
Heaven Street Seven: Cukor/2000.
Lábnyom a Holdon
Lábnyom a Holdon, a szíved torkodban vert,
amikor a hajó megállt
Ember a gépben, de kint az éjben
Ki tudja, mi vár rá(d)
Lábnyom a Földön, de vissza rögtön,
Úgy megijedtél, hogy mi lesz majd.
Ott benn az élet egy nagy kisérlet
Olyan édes, mint a méz a tévében
Talán máshol kéne lenni,
az élet belsõ oldalán.
Ha lépek egyet, te is léphetsz egyet igazán
Lábnyom akárhol, nekem mindegy,
Lélegezz egyet az ég alatt.
Észre sem vetted, hogy mi történt
Boldog pillanat. Pillanat!
Szóval, nem arról van szó, hogy a saját -vagy másokét- életem nézem tárgyilagosan-e vagy nem, hanem a tényrõl, hogy a napi életszerû gondok-bajok-örömök már nem részei annak amit élet címén játszom.
Egyik oldal, másik oldal. Tudtam én ezt régen is (már új életemben), csak ennyire nehéznek nem éreztem soha ennek a súlyát.
2006-02-10
~~DISCUSSION~~
| ← Mit jelent nekem? (Charlie és a csokigyár; rendezõ: Tim Burton; 2005.) | ...és még mit?! → |