Attila, Isten ostora

Tegnap megnéztem.

Este volt a tévében, így végignéztem.  Nagy formátumú film, szép képekkel és a többi. (Új információ volt számomra, hogy Attila, Isten ostora, mennyire szerette a vörös hajú nõket. Így én, valószínûleg az õ leszármazottja vagyok. Mik vannak??!! De ez nem fontos, nagyon nem fontos, csak megjegyeztem.)

 



/Kép innen/

"A hun-magyarok nagy királyáról könyveket lehetne írni. Vajon miért fordult vissza Atilla Róma falai alól? A félelmetes magzatgyilkos járvány vagy mocsárláz által tizedelt és meggyengült serege, esetleg látomásai miatt? Netán tisztelte az Örök Várost, amit gall, vizigót, vandál hadurak felgyújtottak és kifosztottak? Ez a titok a múlt homályába vész. De ha Rafaello festményét nézzük -- amelyen az angyalok meghátrálásra késztetik a rettegett Atillát, - talán elhisszük, hogyan alakították a történelmet a vallás, a politika és más ideológiák. Számunkra azonban Atilla váljon legalább olyan erõvé, mint a mongoloknak Dzsingisz kán vagy a jenkiknek szeretett Rooseveltjük! A képen a Hadúr kardjával csatába induló Atilla már a beérett, bölcs, megállíthatatlan, de igazságos királyként szerepel, aki körül 'minden igaz még erõsebben világol'." - [Kertai Zalán festõmûvész rajza. Hunok - Magyarok, Rokon népeink harci kultúrája. Szerkesztõ: Kárpáti Gábor Csaba, Bp. 2004. Kiadó: HUN-idea.]" /Innen/



"Idõszámításunk szerint a IV. században egy harcos nomád nép jelent meg a Római Birodalom határán, õk voltak a hunok. Élükön pedig a kiemelkedõ hadvezér, Attila (Gerard Butler) állt. A korán árvaságra jutott Attilát egész életében egyetlen egy cél vezérelte: irányítani akarta az egész világot, és ehhez megvoltak a megfelelõ képességei. Azon kevés legendás vezérek egyike volt, aki megszállottságával, elkötelezettségével és küldetéstudatával saját képére formálta a történelmet. A nyugati kultúrában és hagyományban Attilát “Az Isten ostora”-ként ismerik, majd neve a barbarizmus és a kegyetlenség szinonimájává vált." /Innen/

Nekem úgy tûnik, a kegyetlenség stabilan megmaradt.

Attila apja, Mundzsuk (vagy Mundzuk) mondja a fiának ezt:
"Hogy jussunk el az Aranyos Szedeletbe, ha egymás ellen harcolunk?"
Talán, nem lenne baj, ha a mai, az istenek vezérletében önkényesen válogató attila-utánzatok, is elgondolkodnának jelképük apjának ezen a mondatán.

 Aranyos Szegelet: "A honfoglaló magyarok a Kárpát-medencét nevezték a világ aranyos sarkának, aranyos szegeletének, amely kövér legeloivel, halban gazdag folyóival, vadban gazdag erdeivel és a Kárpátok védo-ölelo oltalmával alkalmassá tették ezt a földet a végleges letelepedésre, a végleges visszatérésre." /Innen/ 

Még egy van, ami szintén este ragadt meg -tudom, csak idõlegesen, ezért is írtam fel, s rögzítemn itt a padomon is- agyam helyén. S ez egy Thomas Mann idézet: 
 "Nem az ember a fontos, hanem a történet. De nem minden emberrel történik meg akármilyen történet."

S most találtam még egyet, melynek aktualitása nagyon is élõ, hallgassa, akinek van füle, hogy a stílusnál maradjak: „Thomas Mann a nemzetiszocializmust kertelés nélkül az excentrikus barbárság és a primitív-tömegdemokratikus vásári durvaság óriáshullámának” nevezte: „tömeges görcsbeesés, bódécsörgettyûzés, hallelúja és monoton slágerszavak dervisszerû ismétlése, míg mindenkinek habzani nem kezd a szája.”

Nos, itt tartunk. Vagyis ti itt tartotok, mert Attila a nagy, de kegyetlen király apjának tanácsát, mely szerint -szépen lefordítva- egységben az erõ, bírtatok semmibe venni, és széltszakítottátok a magyarokat. 
Üljetek le, üljünk le egy percre és gondolkodjunk! Ránk férne, elhiszitek?




 

attila_isten_ostora