Kiveszem a szabadságom.
Ami nem is létezik, hisz ingyenélõ nyugdíjas vagyok, de akkor is, holnap reggel lelépek és elküzdöm magam Esztergomba.
Ahol is terveim szerint marhára megszegem lymphoedema diétámat és szinte mást sem fogok csinálni, mint csütörtök estétõl vasárnap délig fekszem a vendégágyon és nézem a nyomozásokat a nem tudom milyen csatornán, s így nyomon követem sok-sok durva, erõszakos bûncselekmény felderítését.
Mellesleg Katával ellenõrizzük a Sörakadémia jelen állapotát, valamint Apu fõzési és sütési tudományának jelen helyzetét.
Ott nincs net, vagyis Katánál (aki unokatesóm, ugye) van, meg a telefonomon is be tudom már varázsolni, de nem fogok ott napi iksz órát lógni a hálón, hisz kialszom magam, olvasok, eszem és nézek ki a fejembõl.
Ennyit tervezek a hosszú hétvégén.
Ja, a cím. Szoktam nézni a Showder Club-ot. Kõhalmi Zoltán a kedvencem, ez egyértelmû,
/Innen, ni/
s persze Szöllõsy-Csák Gergely
/Ez a kép meg ehunnan, e/
Eszméletlenül nemnormálisak. Ám most nem miattuk lett az anagramma a cím, hanem egy társuk, akinek a nevét nem jegyeztem meg, mert csak egyszer láttam és nagyon szégyellem is magam ezen hiányosságomért, de ez van, szóval õ mesélt az anagrammáról, mely játék életszerûbb formája a hálón is -mint minden más- megtalálható.
Én a nevemmel -mint szintén mindenki más is- próbálkoztam elõször.
Például:
sánta arcán kélt mécses Vagy:
sánta arcán célt messék
Nos, én elszórakoztam ezzel kicsiny ideig. Pihenem is vagy négy napig.
← A siker megszállottja | Zenema - HS7 → |