Upload failed. Maybe wrong permissions?
Ma dél körül olyan álomkór tört rám, hogy Ditte csak rám nézett és kérdés nélkül ajánlotta fel a szundi lehetõségét. Lelkére kötöttem, hogy ne hagyjon sokáig aludni, mert terveink szerint a délutánt egy kirándulással szerettük volna tölteni (nem röhögni! mondom, nem röhögni!!), s azt ugye nem lehet " este elkezdeni", mert még az egészeknek is idõigényes tevékenység.
Tehát, felmentem és ledõltem, hogy majd -gondoltam- kis olvasással kipihenem magam s utána újult erõvel mehetünk túrázni (nem röhögni!).
Nem tudom, de ez a Pi fickó rám a totális érdeklõdés és ugyanakkor a szinte azonnali alvás kiváltásával hat, úgyhogy ma sem tudtam meg túl sokat élete részleteirõl. (De sebaj, ma még alvás elõtt újra kísérletet teszek erre, meg aztán még van néhány nap, s ha így haladok a vége felé már lábraállni sem lesz erõm, tán majd akkor olvasok. :)
A megbeszélt idõpontban Ditte felébresztett, én fel is keltem, de mindenekelõtt nekem saját magam kellett elhelyeznem a térben, hogyaszongya mégis hol vagyok éppen? és ha ez megvan, akkor mi is történik velem mostanság, pláne a mai napon, ráadásul reggel van esetleg, vagy mi??? Nos, mikor ezen egyetemes kérdéseknek a végére értem jöhetett a következõ: megyünk-é Gougane Barra felé erdõt nézni. Én állítottam, hogy megyek én, szívesen, sõt, de pláne... Tehát, amint elkészültünk, máris útrakeltünk.
Olyan fél 4 felé indultunk és köbö 1 órát vett igénybe az utazás, de én akármeddig mentem volna még, hisz valami elképesztõ, ghyönyörûséges, mesebeli tájakon autóztunk át.
Ízelítõül néhány:
Hihetetlen erdõ-élményem volt, mikor odaértünk a pihenõhelyhez, s megettük elemózsiánkat (DZ egy banánt, Gerda s én pedig csokis csigabigát), majd sétafikáltunk kicsinyt ott, aztán amennyire tõlem telik, azt játszottam, hogy kirándulok. Ennek bizonyítéka az ösvény például:
Itt kezdõdött a lépcsõ, addig tartott az én túrám
Az iménti pozíciómból körbepillantva a természet régen látott ilyetén részletei tárultak elém
Ezt pedig csak azért mentettem a képeim közé, hogy bizonyítsam, a szocializmus bizony világot átszelõ idea, hiszen Mao Ce Tung elvtárs közeli rokona még itt is megtalálható, csak kicsit kell menni a nyíl irányában. (Jóvanna, mikor eszembe jutott még viccesnek tûnt!:)
Aztán, mikor már eluntuk óriási túránkat, igyekeztünk vissza a civilizációba, de terveink szerint meg kellett állnunk a még bõven az erdõben lévõ wc-nél. Ami egy magányos épület, a rengetegben benne, minden emberi felügyelet (é.: wc-s néni és társaik) nélkül.
És hogy miért kerül ide ez a nem éppen beszédtéma szintû esemény?
Hát, azért kérem, mert mint mondtam, ez gyakorlatilag a senki földjén álló épület, felszerelve minden szükségessel (é.: papír, szappan, törlõkendõ), de mindez tetejében még ez:
Mert ez ugye, nekem, mint gyakorló rokinak igencsak szívemhez közel álló téma. Újra mondom akkor az opciókat: benn a sötét rengetegben, nem maszek alapon üzemeltetve, nem pénzbedobásos zárral, nem kulcsot elkéregetõs roki szekcióval, hanem "csak úgy" természetesen, az erdõben, a kirándulók igényeit kielégítendõ, a normál ffi és nõi mosdókkal egy épületben , rámpával ellátott bejárattal (nem küszöbbel), bent pedig kerekesszékkel megfordulásra is alkalmas belsõ térrel, mindenfelé kapaszkodókkal és háttámlával a megfelelõ helyen, alacsonyra épített mosdókkel, tükrökkel a mozgássérült illemhely.
Van. Van még mit tanulni. Hát rajta! Ez egy jó példa, és lehet legyinteni is, hogy nekem ezen akad meg a szemem, de mint azt Dittével átbeszéltük, a falra ragasztott rokik* bizony így gondolkodnak. (Mert a rokik általában "úgy készülnek", hogy valami felületre felragasztja õket valami...:) Nem elfelejteni: ez kérem, a roki-humor!
* Itt a jel a "falra ragasztott roki, ugye. :)
2008-07-30
~~DISCUSSION~~
7. nap
Erdõjárás.
Ma dél körül olyan álomkór tört rám, hogy Ditte csak rám nézett és kérdés nélkül ajánlotta fel a szundi lehetõségét. Lelkére kötöttem, hogy ne hagyjon sokáig aludni, mert terveink szerint a délutánt egy kirándulással szerettük volna tölteni (nem röhögni! mondom, nem röhögni!!), s azt ugye nem lehet " este elkezdeni", mert még az egészeknek is idõigényes tevékenység.
Tehát, felmentem és ledõltem, hogy majd -gondoltam- kis olvasással kipihenem magam s utána újult erõvel mehetünk túrázni (nem röhögni!).
Nem tudom, de ez a Pi fickó rám a totális érdeklõdés és ugyanakkor a szinte azonnali alvás kiváltásával hat, úgyhogy ma sem tudtam meg túl sokat élete részleteirõl. (De sebaj, ma még alvás elõtt újra kísérletet teszek erre, meg aztán még van néhány nap, s ha így haladok a vége felé már lábraállni sem lesz erõm, tán majd akkor olvasok. :)
A megbeszélt idõpontban Ditte felébresztett, én fel is keltem, de mindenekelõtt nekem saját magam kellett elhelyeznem a térben, hogyaszongya mégis hol vagyok éppen? és ha ez megvan, akkor mi is történik velem mostanság, pláne a mai napon, ráadásul reggel van esetleg, vagy mi??? Nos, mikor ezen egyetemes kérdéseknek a végére értem jöhetett a következõ: megyünk-é Gougane Barra felé erdõt nézni. Én állítottam, hogy megyek én, szívesen, sõt, de pláne... Tehát, amint elkészültünk, máris útrakeltünk.
Olyan fél 4 felé indultunk és köbö 1 órát vett igénybe az utazás, de én akármeddig mentem volna még, hisz valami elképesztõ, ghyönyörûséges, mesebeli tájakon autóztunk át.
Ízelítõül néhány:
Hihetetlen erdõ-élményem volt, mikor odaértünk a pihenõhelyhez, s megettük elemózsiánkat (DZ egy banánt, Gerda s én pedig csokis csigabigát), majd sétafikáltunk kicsinyt ott, aztán amennyire tõlem telik, azt játszottam, hogy kirándulok. Ennek bizonyítéka az ösvény például:
Itt kezdõdött a lépcsõ, addig tartott az én túrám
Az iménti pozíciómból körbepillantva a természet régen látott ilyetén részletei tárultak elém
Ezt pedig csak azért mentettem a képeim közé, hogy bizonyítsam, a szocializmus bizony világot átszelõ idea, hiszen Mao Ce Tung elvtárs közeli rokona még itt is megtalálható, csak kicsit kell menni a nyíl irányában. (Jóvanna, mikor eszembe jutott még viccesnek tûnt!:)
Aztán, mikor már eluntuk óriási túránkat, igyekeztünk vissza a civilizációba, de terveink szerint meg kellett állnunk a még bõven az erdõben lévõ wc-nél. Ami egy magányos épület, a rengetegben benne, minden emberi felügyelet (é.: wc-s néni és társaik) nélkül.
És hogy miért kerül ide ez a nem éppen beszédtéma szintû esemény?
Hát, azért kérem, mert mint mondtam, ez gyakorlatilag a senki földjén álló épület, felszerelve minden szükségessel (é.: papír, szappan, törlõkendõ), de mindez tetejében még ez:
Mert ez ugye, nekem, mint gyakorló rokinak igencsak szívemhez közel álló téma. Újra mondom akkor az opciókat: benn a sötét rengetegben, nem maszek alapon üzemeltetve, nem pénzbedobásos zárral, nem kulcsot elkéregetõs roki szekcióval, hanem "csak úgy" természetesen, az erdõben, a kirándulók igényeit kielégítendõ, a normál ffi és nõi mosdókkal egy épületben , rámpával ellátott bejárattal (nem küszöbbel), bent pedig kerekesszékkel megfordulásra is alkalmas belsõ térrel, mindenfelé kapaszkodókkal és háttámlával a megfelelõ helyen, alacsonyra épített mosdókkel, tükrökkel a mozgássérült illemhely.
Van. Van még mit tanulni. Hát rajta! Ez egy jó példa, és lehet legyinteni is, hogy nekem ezen akad meg a szemem, de mint azt Dittével átbeszéltük, a falra ragasztott rokik* bizony így gondolkodnak. (Mert a rokik általában "úgy készülnek", hogy valami felületre felragasztja õket valami...:) Nem elfelejteni: ez kérem, a roki-humor!
* Itt a jel a "falra ragasztott roki, ugye. :)
2008-07-30
~~DISCUSSION~~
| ← 5. nap | 8. nap /a → |