Upload failed. Maybe wrong permissions?
Azt hittem aludtam egész nap. Akkor lehet, hogy álmodtam a Chaplinnel való ácsorgást is?
Gyanús, hiszen én nem álmodom soha. Nos?
Mindenkinek azt meséltem, hogy Ditte erre a napra nekem a Ring of Kerryt tervezte be, ami egy laza majd egész napos autókázás, naná, gyönyörû helyekkel, ám én nem bírtam sokáig ébren, mert köbö egy óra múltán édesdeden aludtam az anyósülésen.
Na, hát ehhez képest Ditte vázlata és a képek tanúsága szerint egész aktív voltam álmomban, s ha mindezt alvás közben tettem meg, nem csoda, hogy belekerült a fent melített excentrikus fazon is.
Ring of Kerry:
Waterville. Mondom, ha álmodtam, az eleve nagy szó, pláne, hogy ez is az õrzött képek között van:
(Remélem, értékelhetõ a szimmetria!? Most legalább kiderült, hogy miért is járok én bottal, s plána, hogy miért is van nekem az azon az oldalon, ahol. Hogy elférjünk egymás mellett, mikor karon fogva sétálunk Chaplinnel...)
Persze azért, hogy ne rontsam az összképet, a magányos szobor is a képtárban van.
A szobor mögött a parton, illetve sétányon megpihentünk s megebédeltünk. Sziesztáztunk kicsit, majd következett egy újab kavicsszerzõ expedíció.
Itt látszik kicsit a sétány, s alatta a -számomra- kihívást jelentõ tengerpart, ami egyben elsõ osztályú kavics lelõhely. Na, onnan szedtem a zócejánból belõle a köveket!
Ez a kép már a lejtõ aljáról készült, amin én is biztonságosan le tudtam menni a vízhez. Magáról a lejtõrõl nem készült dokumentáció, de valami olyan "hajót a vízre" szerepet játszó építmény az, s remek megoldást jelentett nekem a zóceján megközelítéséhez.
Na, ez az két a ház, ami azóta is regetegszer eszembe jut. A frász van ezekkel dagály idején?? Hö?
Míg én a biztonságos betonon, Ditte és két kisleánya a köveken kirándult. Gerda ott gyûjtött nekem is és anyukájának is szebbnél szebb darabokat.
Sétáltunk még egy jót, aztán vissza az autóba, miközben fájó búcsút vettem minden idõk legnagyobb némafilm komikusától, s folytattuk a kört.
A lelkem, akkor is ha aludtam (hehe) a képektõl kisimult, mert olyan megnyugtató harmónia van azokon az utakon, hoyg azt nem tudom elmondani.
A látkép valami magávalragadó, elképesztõ ... és akkor na, nem tudom elmondani, hogy mit jelent nekem, tehát ideteszek néhányat errõl az útról:
Kockás földek... kis ízelítõ ebbõl is.
És ami nekem nagyon-nagyon tetszett (hülyeség, már mondtam, minden, de minden, de akkor is, na) a speciális ír veszélyjelzõ tábla, az út mentén. Íme, tessék komolyan venni!
(Hmmm... a picasa ma ezt nem akarja ideadni... tán holnap...)
Ezen a környéken ilyen helyen megy az út. Tehát egyik oldalon szikla, másikon meg a szakadék (ill. na jó, de lejtõ és kész). Szóval itt mentünk és ami ezután következett az jellemzi az íreket.
Már nem az, hogy beszalad az autó a susnyásba, hanem az, hogy akármeddig is tart a mentés, a sorban álló autósok türelmesen várnak. Sem dudálás, sem idegbajos motor túráztatás pláne nem anyázás. Mindenki tudja, hogy nem azért mentek bele autósék a bajba, hogy velünk többiekkel kicsesszenek és azzal is tisztában vannak, hogy trélerék teszik a dolgukat, egy perccel sem többet vesznek el az életünkbõl, mint ami feltétlenül szükséges. Tehát szerencsétlenül járt autó vissza az útra, tréler el, aztán mi is mehettünk a dolgunkra. Vérnyomás pedig mindenkinél maradt a normális tartományban.
Estére kerültem olyan állapotba, amire emlékeztem az azóta eltelt hetek alatt, mert egyszerûen kidõltem. Ditte még végezte a háziasszonyok dolgát, ami adódik két kisleányka és egy semmirekellõ vendég melett, aztán még megfestette a köveimet. Nyilván csakis azért, hogy nekem lelkiösméret furdalásom legyen. (Köszönöm!)
2008-08-26
~~DISCUSSION~~
14. nap
Azt hittem aludtam egész nap. Akkor lehet, hogy álmodtam a Chaplinnel való ácsorgást is?
Gyanús, hiszen én nem álmodom soha. Nos?
Mindenkinek azt meséltem, hogy Ditte erre a napra nekem a Ring of Kerryt tervezte be, ami egy laza majd egész napos autókázás, naná, gyönyörû helyekkel, ám én nem bírtam sokáig ébren, mert köbö egy óra múltán édesdeden aludtam az anyósülésen.
Na, hát ehhez képest Ditte vázlata és a képek tanúsága szerint egész aktív voltam álmomban, s ha mindezt alvás közben tettem meg, nem csoda, hogy belekerült a fent melített excentrikus fazon is.
Ring of Kerry:
Waterville. Mondom, ha álmodtam, az eleve nagy szó, pláne, hogy ez is az õrzött képek között van:
(Remélem, értékelhetõ a szimmetria!? Most legalább kiderült, hogy miért is járok én bottal, s plána, hogy miért is van nekem az azon az oldalon, ahol. Hogy elférjünk egymás mellett, mikor karon fogva sétálunk Chaplinnel...)
Persze azért, hogy ne rontsam az összképet, a magányos szobor is a képtárban van.
A szobor mögött a parton, illetve sétányon megpihentünk s megebédeltünk. Sziesztáztunk kicsit, majd következett egy újab kavicsszerzõ expedíció.
Itt látszik kicsit a sétány, s alatta a -számomra- kihívást jelentõ tengerpart, ami egyben elsõ osztályú kavics lelõhely. Na, onnan szedtem a zócejánból belõle a köveket!
Ez a kép már a lejtõ aljáról készült, amin én is biztonságosan le tudtam menni a vízhez. Magáról a lejtõrõl nem készült dokumentáció, de valami olyan "hajót a vízre" szerepet játszó építmény az, s remek megoldást jelentett nekem a zóceján megközelítéséhez.
Na, ez az két a ház, ami azóta is regetegszer eszembe jut. A frász van ezekkel dagály idején?? Hö?
Míg én a biztonságos betonon, Ditte és két kisleánya a köveken kirándult. Gerda ott gyûjtött nekem is és anyukájának is szebbnél szebb darabokat.
Sétáltunk még egy jót, aztán vissza az autóba, miközben fájó búcsút vettem minden idõk legnagyobb némafilm komikusától, s folytattuk a kört.
A lelkem, akkor is ha aludtam (hehe) a képektõl kisimult, mert olyan megnyugtató harmónia van azokon az utakon, hoyg azt nem tudom elmondani.
A látkép valami magávalragadó, elképesztõ ... és akkor na, nem tudom elmondani, hogy mit jelent nekem, tehát ideteszek néhányat errõl az útról:
Kockás földek... kis ízelítõ ebbõl is.
És ami nekem nagyon-nagyon tetszett (hülyeség, már mondtam, minden, de minden, de akkor is, na) a speciális ír veszélyjelzõ tábla, az út mentén. Íme, tessék komolyan venni!
(Hmmm... a picasa ma ezt nem akarja ideadni... tán holnap...)
Ezen a környéken ilyen helyen megy az út. Tehát egyik oldalon szikla, másikon meg a szakadék (ill. na jó, de lejtõ és kész). Szóval itt mentünk és ami ezután következett az jellemzi az íreket.
Már nem az, hogy beszalad az autó a susnyásba, hanem az, hogy akármeddig is tart a mentés, a sorban álló autósok türelmesen várnak. Sem dudálás, sem idegbajos motor túráztatás pláne nem anyázás. Mindenki tudja, hogy nem azért mentek bele autósék a bajba, hogy velünk többiekkel kicsesszenek és azzal is tisztában vannak, hogy trélerék teszik a dolgukat, egy perccel sem többet vesznek el az életünkbõl, mint ami feltétlenül szükséges. Tehát szerencsétlenül járt autó vissza az útra, tréler el, aztán mi is mehettünk a dolgunkra. Vérnyomás pedig mindenkinél maradt a normális tartományban.
Estére kerültem olyan állapotba, amire emlékeztem az azóta eltelt hetek alatt, mert egyszerûen kidõltem. Ditte még végezte a háziasszonyok dolgát, ami adódik két kisleányka és egy semmirekellõ vendég melett, aztán még megfestette a köveimet. Nyilván csakis azért, hogy nekem lelkiösméret furdalásom legyen. (Köszönöm!)
2008-08-26
~~DISCUSSION~~
| ← 15. nap | 14. nap → |