13./'13

Utolsó nap idén.

Amit csak lehet, megkaptam kezelésben, mert ugye egy év múlva megyek csak Nappali Kórház-ba legközelebb.
Fájó búcsút vettünk Zsófitól is, aki aznap dolgozott utoljára, mert végleg felmondott az intézménynek, tekintve a fizetést s az elõmeneteli lehetõségek kilátásait, elmegy Franciaországba.
Hmmm... mondjuk 2-3 évvel ezelõttig azt mondtam -Dittééknek is, pedig az necces is talán-, hogy én nem könnyen értem meg a külföldre költözõket, pontosabban más dolgával nekem semmi gondolkodni valóm, de én biztos nem mennék el innen -még ha lehetõségem is lenne rá, akkor sem-, mert magyar vagyok, ez a hazám. (Nagy szavak, tudom, De ez minden pátosz nélkül így él bennem.)
Mára viszont -illetve mondom, 2-3 éve- már azt mondom, akinek kvalitása ezt megengedi, van annyi anyagi háttere, bátorsága -bár abból nem kell túl sok-, az menjen! Itt, amit ezzel az országgal csináltak, nagyon hosszú távon ellehetetlenítette az életet. Vagyis megértem õt is például.

Aztán megkaptam a zárójelentésem, amiben benne van az is, hogy új lakásba költöztem, ahol lépcsõ is van, így a csípõimet ennek megfelelõen kell karbantartani. :) Még azt mondta fõorvosasszony, hogy mikor meglesz a mûtét s átvisznek a rehabra utána, hívjam fel õket s meglátogatnak majd az osztályon.

Bízom benne, nemsokára jön a levél, hogy Tanár úr kifent szikével vár és protetizál, amint odaértem. :)

1313