1./2012.

Tekintettel a naptárra, melyben nem átallott május 1. piros betûs ünnepe keddre esni, az idei továbbképzésem szerdával kezdõdik. Utoljára az OORI Kápolnájában voltam, s most jön az idei rendes, évente "nekem járó" edzõtábor.


Reggel, hajnali 5-kor kellett volna kelnem, de csak fél hétkor vitt rá a lélek, hogy elkezdjek készülõdni, s jól is tettem, hogy nem siettem el a dolgot, mert csak fél nyolc után jöttek  értem.
Ma még semmi különös nem történt, hacsak az nem, hogy egy év alatt a Nappali kórház területe elvesztette a harmadát, s én nem tudva errõl, a bezárt, már nem_bejáraton akartam minden áron bejutni, de aztán -mivel sehogy se sikerült- megtaláltam a fõbejáratot, ahol eddig még egyszer sem mentem se be se ki, de most nem volt mit tenni, ugye.
Kaptam egy szekrényt, két közös tornán vettem részt -még megkaptam a tornaágyat, de jövõ héttõl már leküzdöm magam a szõnyegre-, aztán felvett a fõorvos asszony, s ezzel el is ment a nap.

Legnagyobb örömömre gyümölcsleves volt az ebéd, úgyhogy igen jóllakottan töltöttem az elkövetkezõ bõ 3 órát a kávézóban, a szállításra várva. Csípõm ezt a nem szereti, de sebaj, lesz ez még így se...

Pihenésképp bejártam a gys boltokat s begyûjtöttem néhány katalógust, mert készülök a költözésre. Persze azért ez messze nem tett ki annyi idõt, hogy ne üljem szana okos és erõsen legózott alkatrészeim, úgyhogy most eléggé elcsigázott vagyok.
Pedig ez csak az elsõ nap volt, s ennyitõl elfáradtam...

... de legalább dühös nem vagyok.

12012