Pénteken már igen gyerekidõben indultam haza, mert így jött ki a lépés a támogató szolgálatnak, én pedig dögrovásom miatt -ami mostanra már mély, szaggatott köhögéssel kísért nyûgös megfázássá nõtte ki magát- le lettem tiltva fõorvosasszonyilag az uszodáról, tehát tökéletesen passzolt az idõbeosztásunk.
Hétvégén a szombatot végigaludtam, vasárnap pedig KIÁLLÍTÁSON voltam..
Hétfõn kaptam masszázst, volt már ismét Zsuzsi, aki egy hét szabadságát töltötte Krakkóban, s egyéni tornám alatt nagyon jókat, érdekeseket s szépeket mesélt.
Kaptam elektromos kezelést is, aztán mehettem ebédelni.
Judittal és Andrással ültünk egy asztalnál és -de érdekes- politikáról is esett szó.
András legnagyobb érve Bajnai ellen az volt, hogy "...de az õ kormányzása alatt SEM VOLT JOBB!"
?????
Ismétlem ?????????????????
Ez jellemzõ. Andrást nagyon szeretem -másnap oda is jött hozzám, és azt mondta: "Elmondhatok egy titkot neked?" Mikor mondtam, hogy persze, közel jött hozzám... és adott két puszit, majd hozzátette: "Hogy ne álljon közénk a politika!"
Hmmm..... :)
Pénteken este tíz körül ment itthon a mosógép, dugig töltve Berta farmerjaival s -de fura- BEADTA A KULCSOT. Már nem elõször, de azóta már -a dokumentáció szerint- január 22-én is volt egy gikszer. A szerviz callcenter-e naná csak hétköznap reggel 8 és este 6 között hívható, így bevittem magammal a papírokat hétfõn a kórházba -addig meg Ildikét megkértem s szegény kibányászta a vízbe fagyott ruhakupacot a gépbõl és átvitte magukhoz, ahol befejezte a mosást-, s onnan felhívtam a központi számot. Úgy kezdtem, hogy a papírok nálam vannak, de gyerekem most éppen nincs közelben, így ha lehet olyat kérdezzen ami nagy betûkkel szerepel, mert vaksi vagyok. De ez sem kellett, elég v
olt a személyes adataimat elmondani, ebbõl aztán sikerült azonosítani a gépet is, hiszen nem ismeretlen õ már arra. (Bakker...) S nem volt apelláta, vagy ma, délután fél 3-kor, vagy sosenemis jön a szerelõ, így nem mentem ma kórházba, mert akkorra nem érnék haza. Úgyhogy ma nem ötkor keltem és várom a szerelõt
Meg persze a legjobbakat, s közben próbálom kiûzni magamból ezt a megátalkodott nyavalyát is ami zengzetes köhögésben ölt testet néhány napija.
← Magyar fotómûvészet az új évezredben + Napséta és egy kis FarkasBerci rejtély | 12./'13 → |