Zaklatás és károkozás

– Kérem, mondja el, miért kíván perelni.
  – Igen, tisztelt bíróság. Kérem, nekem van ugye ez a kis jachtom. Nálunk Németországban igazán nem számít nagynak, de ide a Dunára megteszi. A szabadságomat a vízen töltöm, lecsorgok a tengerig, elhajókázok a partvidék mentén, aztán hazajövök. Soha semmilyen atrocitásom nem támadt a helybeliekkel, kivéve a magyarokat. Azazhogy ezt sem nevezném atrocitásnak, hiszen ők egyáltalán nem haragszanak rám, csak azt hiszik, hogy betartják a használati utasítást.
  – Tehát hogyan történt pontosan, és hányszor?
  – Minden alkalommal, amikor kikötök valahol, tisztelt bíróság. Kérem, én mindent megpróbáltam. Tiltó táblát is raktam ki, piktogrammal és magyar felirattal. Nem használ. Valahányszor kikötök, csakhamar megjelenik egy helybeli, rohan oda a jachthoz, kezében a babasamponos flakon, és az egészet rálocsolja a fedélzetre. Az egészet, kérem! Tetszik tudni, micsoda munka azt feltakarítani? Csúszik, kérem, és habzik is! És néha tucatnyian jönnek, ötven flakon babasampon a fedélzeten, az azért már balesetveszélyes, bárki elcsúszhat és nyakát szegheti.
  – Idáig értem. De ön az Oktatásügyi Minisztériumot kívánja perelni.
  – Igen, tisztelt bíróság. Meggyőződésem, hogy a közoktatás hibája az egész. Azok a jóhiszemű emberek, akik a babasamponnal jönnek, csak annak áldozatai, hogy nem tanították meg őket rendesen olvasni. Elhoztam egy üres flakont, kérem. Tessék megnézni a használati utasítást. Világos és félreérthetetlen – mármint ha valaki jól tud olvasni. Az áll rajta: ALKALMAZZA NEDVES HAJON!

»»»»»»