Windowscsök

Nem lehetne már végre megszervezni, hogy expedíciók induljanak Redmondba bikacsökökkel felszerelkezve?
  Esök be délután a gép elé, benyomom, még közben nyökörészek, visszanézek, ott zokog a Windows. Ő nem tudott elindulni. Hová, baszd meg?! Akarom visszaállítani? Akarja a szentrosseb, jó nekem a mostani is. Erre nekiáll megjavítani valamit, emlékeztet egy öreg szakira, akihez csak tankolni álltunk meg, de ő észreveszi, hogy kotyog a hózerliben a tümöcske, tetszünk-e akarni, hogy megnézze? Hát nézze, amíg tankolunk, ráérünk, erre fölfedezi, hogy a huppányban meglazult a döngér, úgyhogy az egész hubarmacláfot ki kell cserélni, de amikorra ez kiderül, már az egész környék tele van a kocsi zsigereivel, azt mondja, gyorsabb lesz kicserélni, mint ugyanígy visszarakni, úgyhogy nekiáll, és több órával később van egy teljesen ugyanolyan kocsink, mint eredetileg, de ő elégedett képpel közli, hogy most már a nyeszüge sem torpolánkodik, hatvanezer forint lesz, meg a benzin. Hát a Windows legalább pénzt nem kért, ezidáig, de félórát tekerészett, aztán elfakadt ríva. Nem lehet megcsinálni. Kész, vége mindennek. Értesíthetem a Microsoftot, és akkor a jövő évi programváltozatok fejlesztéséhez eggyel több hibajelentésük lesz. Köszöntem, nem óhajtottam értesíteni, ellenben fantasztikus terveket szövögetek a fejlesztő édesanyjával meg egy lóval, klikk. Erre zokogva lekapcsol, póveroff, lealud. Bekapcs. Szó nélkül, egyetlen mukkantásnyi hibajelzés nélkül elindul a tökéletesen változatlan Windows.

»»»»»»