Vor Recht geht Gewalt

Az erőszak a jog előtt jár, ez a régi jelmondat jutott eszembe Zagyva magatartásáról olvasva. Ahogy elnézem, a családneve nem folyónévből származik, inkább a Siegheil magyarítása lehet. Szabályszerű ókori önkényúr, aki kéjes élvezetét leli abban, hogy szemétkedik olyan emberekkel, akik nem tehetnek ellene semmit. Jelen esetben azért nem, mert ott volt egy tucat markos legény, és az újságírók egyébként is kultúremberek, ők nem fogják kicsavarni a kezéből az ostort és pofán verni vele. Pedig csak ebből értett volna. Ez már nem is fasiszta, mert ahhoz is el kell érni a huszadik század értelmi szintjét, ez csak abból ért, hogy „nekem ostor van a kezemben, neked meg semmi”.
  A címül írt jelszó Földes Péter regényében szerepel egy helyütt, és tanulságos a folytatás.

Jutka vezetésével végigjárták a tantermeket is, ahol a Wehrmacht-katonák tanyáztak. Nekifogtak, kitakarították a sok szalmát, szemetet. A falakról lekaparták a ceruzarajzokat, felírásokat, patronnal festett sasos horogkereszteket. Eltávolították a gót betűkkel, tussal pingált falitáblákat is, amelyek közül a legfelső gőgösen azt hirdette:
  Vor Recht geht Gewalt! (Az erőszak a jog előtt jár!)
  A legalsó pedig már csak így fohászkodott:
  Bis ich atme, hoffe ich immer… (Amíg csak lélegzem, remélek…)
  – Nézd csak – jegyezte meg egy asszony –, amíg az utolsó lélegzetüket emlegették, kihúzták alólunk még az utolsó lepedőt is.
  – Már akkor élni kellett volna a gyanúperrel – dörmögte Bálint Gábor –, amikor azt rebesgették, hogy erőszakkal kell letaposni a jogot.

»»»»»»