Verecke
Fölmeredt egy beszélgetésben, hogy jól meg kellene verni Emné Esilonát, ha más nem segít (de csak akkor), jómagam pedig határozottan a verés ellen foglaltam állást – de kaptam olyan kérdést, hogy ez mégis akkor most hogyan, melyik itten az én véleményem? Merthogy olvasnak az emberek kortárs irodalmat.
Nos, az én véleményem az erőszakmentesség, viszont a Kissy nem programbeszéd, hanem regény. Ilyenek voltak már máskor is, az emberek a Sophie olvastán gratuláltak, amiért ennyire szeretem a tengert, és meg voltak lepve, amikor azt feleltem, hogy nem én szeretem, hanem Sophie. Persze kétségtelen, hogy a Kissy a mi életünkről is szól, de ennél azért áttételesebben, és mi a verést számos okból nem alkalmazzuk.
De ha az olvasó figyelmesen visszagondol egeres élményeire, meg fogja látni, hogy a verés már kezdettől, később pedig még inkább, elsősorban a shindyk megállításának eszköze. Többször említettük az ellentmondást aközött, hogy a shindyk alapvetően gyáva emberek, és mégis neki mernek támadni bárkinek, aki leleplezéssel fenyegeti őket – hát ekkorra már ez az utóbbi van előtérben, akár ölni is képesek, és meg kell őket állítani. Ha veréssel, hát veréssel. Ha nimbuszgolyóval, akkor azzal. Vanessának megvan erre az ideológiája, nem kell rossz fiúnak lenni, és nem bántják az embert.
De az erőszak kizárólag bűnözőkkel szemben alkalmazható célszerűen, velük is csak azért, akkor és addig, mert fenyegetőleg lépnek fel, amikor támadnak, és ameddig ártalmatlanná nem tesszük őket. Minden további bántalmazás mártírt csinál belőlük, állatot magunkból és szimpátiát ébreszt irántuk a szemlélőben. Valaha volt egy tévésorozat, aminek valahol a legelején a rendőr elkapott egy bűnözőt és megverte, értelmetlenül, mert már ártalmatlan volt, illetve ha jól emlékszem, eleve nem volt különösebben veszélyes. Soha nem tudtam megszeretni ezt a rendőrt, s mivel a sorozat főszereplője volt, azt sem. A címe Kisváros volt, és még akkor készült, amikor szerettük Usztics Mátyást.
Egyébként az erőszak csak erőszakot szül. Amikor már nem önvédelem vagy mások védelme, elveszíti célját és értelmét és csak erőszak marad. Persze az emberben él a késztetés, hogy minimum pofon vágjon egy ilyen alakot, amúgy a vita hevében, de nem nyerne vele semmit – annál többet veszít.