Varavīksnes
El se tudja képzelni az olvasó, hányszor néztem meg ezt a videót július óta. Már minden hangot, mozdulatot kívülről tudok, és mindig elámulok, hogy tudnak ezek a kislányok ilyenek lenni. Ezt nem lehet csak úgy betanulni, ebben éppen az a lényeg, hogy egyéniséget visznek bele, mindenki mást. Keita lendületes gesztusait, rámenős nőiségét egyfelől Terēze nyugalma, szelídsége ellensúlyozza – amiben azért jut alkalom egypár kacér pillantásnak –, másfelől Amanda, akinek persze fogalma sincs, hogy rossz a mikrofonja, ugyanúgy ellátja feladatát mint a csapat talpköve, őrá építkeznek, és nem bánják meg. Amanda ugyanakkor kölykös is, amit Alise folytat a kölykösség és a nagylányosság közötti átmenettel, Patrīcija pedig nagylányos és felnőttes egyszerre. Egyszóval ez nagyon jól ki lett csiszolva, időbe telt, nem volt ez mindig ilyen. Még mutatok másik felvételt is, de előbb mást.
(A névsor a polkás felvételen balról jobbra: Alise Lāce, Keita Krūmiņa, Terēze Anna Pogiņa, Amanda Anna Straujā, Helēna Patrīcija Kalniņa.)
Itt is Amanda és Keita adja meg az alaphangot, de a feladatokat most másképpen osztották le, Keita kevesebbet vállal, Terēze többet, a két nagyobb pedig csak egy-egy rövid szólót. És nem játszanak különböző szerepeket, a szám nem igényli. Többet lököttködnek viszont, amire az Ievan polkka feszített tempójában kevésbé volt mód. Például az eredetiben levő na na na na na részt kicserélték a saját nevükre.
De nemcsak NANDO van, szólókarrierek is vannak. Keita egyik régebbi felvétele, a Stabulīte (Furulyácska) nemcsak azért figyelemre méltó, mert két kilencest kapott a versenyen, és mégse jutott eszébe a zsűrinek azt mondani, hogy ugyan már, kislányom, köhögd ki magad nyugodtan. Hanem hogy ez is él, színe, szaga van, Keita ugrál, táncol, játszik, gesztusokat, arcokat csinál. Ez a higanygőz mozgás sokkal inkább a sajátja, mint a polkabeli, ahol még mindig ő mozog a legtöbbet, de alapvetően kötve van a szigorú koreográfiához.
Amanda egyik egészen új, idén év eleji felvételéről viszont az derül ki, hogy univerzálisan idomítható, állítható, szabályozható hangszer van a torkában, bár meglátásom szerint ez a dal egyáltalán nem az ő hangfekvése, mégis elboldogul vele.
Még hozok egy régi felvételt Patrīcijától, aki sokkal jobban választott számot, mint fellépőruhát, utóbbi egyáltalán nem áll jól neki, de a szám igen, és megint: színe, szaga, íze van.
Alisének és Terēzének egyelőre nem lévén elérhető szólószámai, térjünk vissza a NANDÓ-hoz. Ők se tökéletesek. Van, amikor elrontják.
Ezen a felvételen Ieva polkája azért nem sikerült, mert nem volt jól összehangolva a szólista és a kíséret hangereje. Amanda még csak megpróbálja túlkiabálni a többieket, akik mint az árkodi növendékek, tökéletes dresszírozással harsognak, de ki is fogy a lélegzetből. Patrīcija kíséretét sikerül egy kicsit csendesebbre venniük, Alise szólójához pedig nem vakszöveges a kíséret, így ott nincs probléma. Keita mögött aztán elszabadul az egész, már nem lehet megkülönböztetni az ő hangját a kíséretétől, ami teljes hangerővel zeng.
A másik eset, ami nem sikerült, megint ez a polka, egy héttel a júliusban mutatott felvétel után. Edmunds Rasmanisszal énekeltek együtt, aki kétségtelenül jelentős valaki, együttesével, a PeR-rel ott volt az eurovíziós dalfesztiválon, de itt – noha nem csinál többet némi recece dünnyögésnél – borzasztóan zavarja szegény kislányokat, bár nem egyformán veszik az akadályt. Amanda az elején már indiszponált és kifogy a levegőből, Terēze a közepén még együtt ugrál Rasmanisszal, de a végén a szólóban téveszt a szövegben és a levegője neki is elfogy. Patrīcija viseli a legjobban, aki egyszerűen teszi a dolgát, és Keita, akinek fekszik az az ugrálás, amit Rasmanis hozott a számba, átveszi, ő is ugrál vele, mint Terēze. Csak hát mindez nem segít azon, hogy szétesik a NANDO mindig nagyszerű összhangja, Alise még megtarthatja partnerét, Patrīciját, de Amanda magára marad, valamennyire részt vesz az ugrálásban, de gyakorlatilag onnantól nem talál vissza a számba, hogy az elején kinézett Rasmanisra.
Nézzünk is inkább olyat, ami sikerült. Vai tu vari (Tudsz-e?), szintén versenyfelvétel a 2013-as Aprīļa pilieni fesztiválról, tipikusan NANDO-szám. (Van egy másik is ezen a címen, az a Līvié, de a hegyi metál nem az én műfajom.) Itt még szemlátomást kisebbek – és hatan vannak, de hogy ki a hatodik, azt bizony nem tudom. Itt is Keita és Amanda a frontember.
És az is NANDO, amit a végére hagytam – a legjobbak egyike. Traucējums (Riadalom), több mint négyéves felvétel, annyira régi, hogy már az arcok felismerése is megnehezül. De most is Keita és Amanda van elöl, megejtő könnyedséggel fogva össze a csapatot, és most is mindenki külön egyéniség. Keita mintha hirtelen ötletből karolná át Amanda vállát, pedig ezerszer elpróbálták már, láttam gyerekeket ilyen számot betanulni, itt rögtönzésnek nincs helye. Vagy ki tudja… lehet, hogy a NANDO szintjén már akkor is volt?
Ez az egyetlen felvétel – egyelőre –, amin a csapat nem hord bő szoknyát, lehet, hogy ezt később találták ki és tették védjegyükké, de lehet, hogy a dal témájához illett jobban a fehér sort. Ugyanis a hatgyerekes nyúlcsaládról szól, akik egy este megijednek a ragadozóktól. De itt is kellett valami színes, most a blúz lett az, mert vizuálisan is jelezni akarják, hogy ők egy szivárvány, és később arra is rájöttek, hogy mindannyian külön-külön is szivárványok. Varavīksnes.